N�mas�g lengte k�r�l eg�sz Sohaorsz�got.

Nem hallatsz�dott az Elveszett Fi�k vid�m kacag�sa, se �jjelente felcsend�l� keserves zokog�sa legt�bbj�knek.

P�n P�ter abban a pillanatban semmit nem hallott. Csak saj�t l�legz�s�t, �s a n�ha egym�snak z�rd�l� �gakat, amiket a szell� �pp, hogy f�jdog�lt.

B�ven hajnal volt m�r, azonban nem j�tt �lom a szem�re. Csak �lt az egyik magas szikla tetej�n, �s n�zte a tenger sodr�s�t. Kereste a sell�ket, a n�v�nyeket, b�rmit, ami megt�rheti egy pillanat leforg�sa alatt a sz�ps�g�t.

Olyan sz�p volt, amikor aludt, mert akkor mindig olyan b�k�s �s gondtalan arca volt, amit �r�kig el tudt�l volna n�zni. 

Olyan sz�p volt, amikor mosolygott, mert akkor r�d n�zett, �s ragyogtak azok a gy�ny�r� barna szemei, amiket hossz� �s v�kony szempill�i kereteztek.

Olyan sz�p volt, amikor egyszer�en csak elmerengett, �s percekig sz�l�tgattad, m�gse vett �szre. M�g akkor is mosolygott: a sz�ja, a tekintete, a kisug�rz�sa, mindene. 

Clara csendesen �cs�rg�tt a l�pcs� legfels� fok�n, kez�ben forr� kaka� g�z�lg�tt, a kis m�anyag kan�l mozgott benne az el�bbi kavargat�st�l. A Doktort figyelte, aki szok�sa szerint az ir�ny�t�pult k�r�l s�rg�tt-forgott meg�ll�s n�lk�l. Kopott barna kab�tja az egyik korl�tra volt r�dobva, �s a szok�sos piros kant�ros – ami f�lig lel�gott a v�ll�r�l - nadr�gja volt rajta. Ingje fel�l k�t helyen be se volt gombolva rendesen, a csokornyakkend�je a kanap�n hever� dobozk�ban volt elrejtve.

A l�ny ak�rh�nyszor felkelt az �jszaka k�zep�n, mindig hallotta a cs�r�mp�l�st abb�l a helyis�gb�l. Nem tudta, hogy mi�rt nem alszik rendesen a Doktor, hiszen sokszor el�fordult m�r az is, hogy hamarabb kelt fel n�la. Most m�gse t�rt nyugov�ra, �s kezdett rettent�en agg�dni miatta. De ahelyett, hogy r�k�rdezett volna az okra, nem tette meg. Csak n�zte a b�gr�vel a mark�ban, n�ha-n�ha belekortyolt egyet, de enn�l t�bbet nem csin�lt.

-         J�l vagy, Clara? – p�rd�lt fel� a f�rfi, kez�ben ford�tva volt a szonikus csavarh�z�ja. Most el�sz�r sz�lalt meg.

Zuhog� es�ben rohant�l kereszt�l az utc�kon. S�t�t volt, pedig m�g csak k�s� d�lut�n lehetett, de akkora vihar volt kibontakoz�ban, hogy a mindig gy�ny�r�en k�k eget most csak sz�rke felh�k bor�tott�k el, egyetlen feh�r se t�nt ki k�z�l�k. Bor�s volt az id�, �s percr�l-percre csak rosszabb lett.

Eserny� n�lk�l indult�l el otthonr�l, amit m�r meg is b�nt�l. Az ut�bbi h�romnegyed �r�ban kezdhetett el szakadni �gy, mintha d�zs�b�l �nt�tt�k volna. Egy cseppnyi hely sem maradt a ruh�don, a b�r�d�n, vagy b�rhol m�shol rajtad, ami m�g sz�razan meg�szta volna. A hossz� nadr�g ellen�re is remegtek a hidegt�l a l�baid, a trik�d pedig vizesen ragadt hozz� a testedhez.

V�gre az ismer�s h�z el� �rt�l. A sz�d m�r tiszta k�k lehetett, a fogaid �sszekoccantak a dermeszt� zivatart�l, amik m�g nagyobb er�bedob�ssal �rtek f�ldet, ez�ltal rajtad is. Az �g d�r�gni kezdett.

S�t�t felh�k, cik�z� vill�mok... ________ v�ros�ban az id�j�r�s bor�s, semmi j�t nem hoz maga ut�n. Az utc�n feln�tt n�k �s f�rfiak szaladnak eserny�kkel a kez�kben, n�h�nyuk a kez�ben aktat�sk�t vagy szatyrot tart. Kisgyerekek, kamaszok h�z�dnak az v�delmet ny�jt� tet�k al�. Az id�sebb koroszt�ly cigarett�val a kez�ben, egym�sra nevetve besz�lget, a fiatalabbik pedig csak rem�nykedve tud r�n�zni az �gre, ahol vihar tombol.