II. rész
- Szerintem rákos leszel, ha így folytatod. A kórházban nem foglak meglátogatni!
- Jelenleg ez a legkisebb problémám! - mondod, miután elszívsz egy slukkot. - Berágott rám egy faszság miatt az uram. Ja, és ne mondd ki a nevét!
- Mit műveltél?
- Ha tippelnem kéne, azt mondanám, féltékeny, de kurvára, aminek nincs is semmi értelme! Amekkora idióta, azt hiszi, képes lennék őt megcsalni!
- Te őt megcsalni?! - nevet fel Bogi. - Mégis kivel?
- Nem akarom neki se kimondani a nevét, de azzal, akire eddig fanoltam az uram mellett. Abból a bandából, akik tavaly jelentek meg.
- Sejtem, kire gondolsz. De mégis honnan tud az ő létezéséről az urad?
- Úgy, hogy itt van. Ugyanezen a szórakozóhelyen.
- KOMOLYAN?! - sikkant fel Bogi.
Éppen egy újabb slukkot szívsz a cigarettádból, amikor hallod, hogy valaki mögötted hangosan megköszörüli a torkát, te pedig azzal a lendülettel fordulsz meg, és fújod bele - akaratlanul - az illető arcába a füstöt. Még a cigi is kiesik az ujjaid közül, amikor meglátod, hogy ki az áldozatod: maga BM az, aki fájdalmasan kezdi el dörzsölgetni a szemét, te pedig döbbenten kapod mindkét tenyeredet az arcod elé.
- Elnézést, de arrébb tudnátok állni? Épp az autóm előtt vagytok, nekem pedig ki kell vennem belőle valamit. - szólal meg tökéletes angol kiejtéssel BM.
- Uhh... persze! Elnézést, hogy belefújtam a füstöt az arcodba, egyáltalán nem volt szándékos, csak megijedtem!
- Semmi baj! - mosolyodik el a férfi. - A te helyedben valószínűleg én is így reagáltam volna. Nekem kellett volna elővigyázatosabbnak lennem!
Egyszeriben megérzed magad mellett Junhong jelenlétét, és anélkül, hogy akár csak egy szót is szólna, benyúl a zsebedbe, és kiszolgálja magát az öngyújtóddal, mielőtt rágyújtana egy szálra. Döbbenten meredsz rá, ugyanis még egyszer sem láttad őt dohányozni; még a hideg is kiráz, miközben végignézed, ahogyan ráérősen kifújja a füstöt a tüdejéből egyenesen az arcodra. A szemkontaktust végig tartjátok, és az a sötét pillantás, amit rád vet, nem sok jóval kecsegtet.
A maknae bemutatkozik BM-nek, legalábbis azt a részét megérted a koreai nyelven lezajló eszmecseréből. Látod a K.A.R.D tagon, hogy kissé feszélyezve érzi magát a kialakult szituáció miatt, de úgy tűnik, Junhong ezzel egyáltalán nem törődik, miközben felváltva dumál és bagózik.
- Oppa, nincs kedved visszamenni a hotelbe? - teszed fel óvatosan a kérdést.
- Már nincs kedved itt maradni, jagiya?
- Nem, már nincs. Elköszönünk a többiektől?
- Elég, ha mondod Jongup-hyungnak, hogy adja át a többieknek, hogy egy kicsit kölcsön kérjük a limuzint, de majd visszaküldjük.
- Örülök, hogy találkoztunk. - nyújtja feléd a kezét BM.
Elfogadod a férfi jobbját, és bólintasz egyet, mielőtt hátat fordítanál neki, és megüzened Jongup-nak, amit Junhong mondott neked. Amint végzel, rögtön a lelki társadat keresed, és hamar rá is találsz: éppen a sofőrrel beszélget, amikor kiszúrod, hogy pénzt vesz elő a zsebéből, amit átad a kormánynál ülőnek, és meghajol előtte.
- Mit csinálsz? - vonod őt kérdőre.
- Majd rájössz.
Miután mindketten helyet foglaltok a járműben, Junhong egy pohár pezsgővel kínál, amit te kissé kelletlenül, de elfogadsz tőle. Fogalmad sincs, hogy mire készül; az egyetlenegy dolog, amivel tisztában vagy, az az, hogy a maknae most kifejezetten zaklatott, és neked fogalmad sincs arról, hogyan kéne viselkedned az ilyen esetekben.
Egymással szemben ültök Junhong-gal: ő egy kisebb terpeszben, a pezsgős pohárral a markaiban vizslat téged, te pedig szorongva ücsörögsz, kitartóan kerülve a tekintetét.
- Vetkőzz le! - utasít, mire te csak nagy szemekkel nézel rá.
- Mi bajod?!
- Azt mondtam, hogy vetkőzz le, ráadásul most azonnal!
Kihallod a hangjából, hogy most egyáltalán nem ajánlatos packázni vele, ezért még ha vonakodva is, de úgy teszel, ahogy Junhong megparancsolta.
- Gyorsabban, ha lehet!
- De a sofőr...
- A sofőr nem lát minket. - biztosítja a maknae, ahogy arra a felhúzott ablakra mutat, ami elválasztja egymástól a limuzin hátsó részét az elsőtől. - Ahogy senki más se.
Egy szál fehérneműben ülsz Junhong előtt, amikor feláll, és megindul feléd; miközben föléd magasodik, te egyre inkább kisebbnek érzed magad. Egy szempillantással később már mindkét válladnál fogva nyom le az ülésekre, és elhelyezkedik feletted, te pedig némán figyeled, ahogy mindössze csak a zakójától válik meg, magán hagyva a fekete ingjét és nadrágját.
- Nem tudnád kibírni legalább a hotelszobáig? - kérdezed, azonban az utolsó szavad már egy sóhajba fullad, miután megérzed az ajkait a füled mögötti pulzuspontodon.
- Mondd, hogy még sosem fantáziáltál arról, hogy egy autóban teszlek magamévá...
Csendben maradsz, Junhong pedig rögtön belekuncog a füledbe, aminek a hatására végigfutkos a hideg a hátadon. A szája kínzó lassúsággal halad le a nyakadon; szinte nem is érzed őt, olyan gyöngéden csinálja, csak azt, amikor szétkapcsolja a melltartódat.
- Mesélj nekem erről a Matthew Kim-ről, jagiya.
- Mégis mi a faszért akarnál róla pont most beszélgetni?
- Ő is egy bandatag, mi? - érdeklődi meg, ahogy az ajkai áttérnek a melledre. - Mi a pozíciója?
- Hmm... rapper, é-és... táncos.
A nyelve lassú, körkörös mozdulatokkal kényeztet téged, te pedig már egyáltalán nem bírod megállni anélkül, hogy fel ne nyögj az érzés hatására.
- Ez lenne az ideálod, jagiya? Valaki, aki egyszerre rapper és táncos is?
- Veled ellentétben ő... ő nem a lelki társam, te fasz.
- Láttam, hogyan néztél rá. Szinte alig bírtad levenni róla a szemedet. Talán jobban örülnél, ha most is ő lenne itt helyettem? Örülnél, ha átvenné a helyemet?
- Nem. - motyogod, még mielőtt a szája a másik melleden kötne ki. - Hmm!
Egy fél perccel később Junhong feláll, és a mini-hűtőhöz sétál, amiből ismét kiveszi a fémvödröt, majd a markában egy jókora jégkockával tér vissza hozzád.
- Még ha néhanapján álmodozol is Matthew Kim-ről, jusson az eszedbe, hogy nem ő volt az, aki először megcsókolt, aki először érintett téged úgy, mint én. - jelenti ki, majd a jégkockát a melleid közötti apró kis részhez érinti.
Beledideregsz a váratlan kontaktusba, és amikor megérzed a maknae nyelvét ugyanazon a ponton, még levegőt venni is elfelejtesz egy pillanatra.
- Továbbá nem is ő az, aki képes lenne bármi ilyesmit kiváltani belőled, jagiya.
- M-Matthew Kim csak egy idol egy együttesből. Te annál már több vagy!
- Igen? Azért, mert már egyszer lefeküdtünk? - akadékoskodik Junhong.
- Öt évvel ezelőtt debütált a B.A.P, és már azóta csak te vagy az egyetlen, aki számít!
Szótlanul pásztáz téged a lelki társad, mintha rá akarna jönni, valóban igazat mondasz-e neki vagy csak hazudsz. Azonban ahelyett, hogy válaszolna, az egyre inkább olvadó jégkockát az alsóneműdtől felhúzza egészen az álladig, amit végül a nyelve is követ. Ahogy Junhong megcsókol, te megremegsz a hűvös nyelvével való érintkezés hatására.
- Azt szeretném, hogyha most csak rám gondolnál, jagiya. - súgja bele a szádba.
- Eddig is csak azt csináltam...
Csaknem felvisítasz, amikor megérzed közvetlenül a bugyidnak nyomódni a jégkockát. Junhong ujjai mintegy ütemesen mozognak fel-le a jég körül, különböző hatásokat kiváltva a testedből, ami azon is megmutatkozik, hogy a belőled kijövő hangok egyre inkább hangosabbá válnak.
- Én vagyok az egyetlen, aki ilyen állapotodban láthat téged. Senki más!
- Kussolj már el! - húzod le magadhoz, hogy megcsókolhasd. - Csak folytasd, amit csinálsz, és egy pillanatra se állj meg.
A lelki társadnak nem kell kétszer mondanod; a jégkockából már nem sok maradt, emiatt pedig egy-egy csíkot húz végig a combodon, amihez a nyelve is hamar csatlakozik, majd leveszi rólad az alsóneműdet.
- Nem gondolod, hogy a folytatáshoz a nadrágodnak se kéne a helyén lennie?
- A nadrágom pont ott van, ahol lennie kell, jagiya. - vigyorog rád Junhong.
Nem tudod mire vélni a maknae megszólalását egészen addig, amíg be nem kapja a szájába a megmaradt jeget, és az arca el nem tűnik a combjaid között. Amint megérzed a nyelvét önmagadban, a szádhoz kell kapnod az arcodhoz közelebb eső kezedet, hogy tompítani tudd a belőled kitörő sikolyt. A tested magától mozog; majdhogynem teljesen elemelkedsz az üléstől, azonban Junhong reflexei gyorsabbak, mint hinnéd, és anélkül, hogy különösebben megerőltetné magát, leszorít téged. Az ujjbegyei már-már belevésődnek a combodba, olyan biztosan szegez a bőrhuzatba.
- O-oppa...
Semmihez sem fogható az az érzés, ami Junhong meleg ajkaival és dermesztő nyelvével jár; mindkét tenyered elvesz a maknae fekete hajzuhatagában, és az élvezet miatt fel se tűnik számodra, hogy milyen szorosan tartod a fejét magadhoz. Mindezek ellenére nem úgy tűnik, mintha a lelki társadnak annyira ellenére lenne ez a bánásmód.
- F-fogalmam sincs, hogy... hogy mi vitt rá téged erre, de... ne hagyd abba!
Junhong vet rád egy pillantást, anélkül, hogy akár csak egy pillanatra is abba hagyná, amit csinál, te pedig ugyanazt a csillogást látod a szemében, ami csak akkor mutatkozik, amikor a legádázabb vigyorát veti rád. Valószínűleg még sosem voltál olyan zavarban, mint akkor, abban a szent minutumban, miközben érezted a maknae könyörtelen nyelvét benned mozogni, és jóformán farkasszemet néztél vele, kipirulva, épphogy visszatartva a nyögéseidet.
Fel sem tűnik neked, hogy a limuzin megáll, azonban az igen, hogy Junhong nyelvét már nem érzed magadban, és még egyszer utoljára végignyalint a legintimebb pontodon, még mielőtt elhúzódna tőled. Látván, hogy a tekinteted csakis rajta pihen, egy széles mosollyal az arcán körbenyalja a száját, és a kezébe veszi a félbehagyott pezsgőjét, mielőtt óvatosan belekortyolna a poharába.
- Visszaértünk a hotelba.
- Te ezek után még azt akarod, hogy ÍGY felsétáljak a szobánkba?!
- Miért, talán egész este itt akarsz maradni az autóban?
- Jelenleg olyanok a lábaim, mint a kocsonya!
Vigyorogva fordít neked hátat a lelki társad, majd kinyitja az ajtót, és anélkül, hogy visszapillantana rád, kiszáll a limuzinból. Részben már azt hiszed, egy szóra sem fog méltatni, ámde az utolsó pillanatban mégis megszólal:
- Én a helyedben gyorsan felöltöznék és sietnék, nehogy elmenjen a kedvem attól, hogy befejezzem, amit már elkezdtem.
A maknae mondanivalója magától értetődő, és naná, hogy nem kell kétszer mondania.
Junhong nem hazudott, és betartotta az ígéretét azzal kapcsolatban, hogy végigcsinálja azt, amihez még az autóban hozzákezdett. Így, hogy mindketten a hotelszoba falai között vagytok, sokkal felszabadultabbnak érzed magadat, mint a limuzinban, ezáltal pedig nem igazán fogtad vissza magadat, amikor újonnan megtapasztalhattad a maknae nyelvét egy olyan tájékodon, ahol ezelőtt a nap előtt még sosem volt.
Az orgazmusod nem olyan hamar köszönt be, mint szex közben, azonban amikor mégis, akkor az érzés mindent magával söprő és csaknem felülmúlhatatlan. Junhong-gal összekulcsoljátok a kezeiteket, amikor megtámaszkodik feletted, és vadul megcsókol. Érzed, hogy már alig bír magával, főleg akkor, amikor hozzád dörgölődzik, és észleled a hasadhoz szögeződő férfiasságát, neked azonban teljesen más gondolatok fordulnak meg a fejedben, mint egy szimpla szex.
- Van itt gyertya?- szólalsz meg.
- Gyertya?- kérdez vissza a maknae, mire csak bólintasz egyet. - Van a fürdőben, de minek az neked, jagiya?
- Majd rájössz.
A lelki társad egy elégedetlen sóhajjal dől el az ágyon, amikor te feltápászkodsz róla, és megindulsz az előbb említett helyiség irányába. Hamar kiszúrod a kád sarkában a szójagyertyát, és a kincsedet felkapva sétálsz vissza a hálószobába, ahol egy még mindig felöltözött Junhong-gal találkozol.
- Mássz át az ágy másik oldalára, arrébb a függönytől!
A maknae szótlanul csinálja azt, amit mondasz neki; miután leteszed magatok mellé az éjjeliszekrényre a gyertyát, közelebb iszkolsz a lelki társadhoz, és elkezded kigombolni az ingjét. Kicsit sem sietsz a dologgal: az ujjaid magabiztosan távolítják el róla a ruhadarabot, és könnyűszerrel lököd meg Junhong-ot, aki ebből kifolyólag háton érkezik a matracra.
Ezúttal fordult a kocka: a limuzinban ő volt az, aki teljesen felöltözve magasodott föléd, miközben te csak pislogtál rá, jelenleg azonban te vagy az, aki minden mozdulatát diktálja.
- Te az enyém vagy, Choi Junhong. Csak az enyém.
A tenyeredet határozottan simítod végig az általad már nagyon is jól ismert mellkason, és fülig érő mosollyal az arcodon nézed végig, ahogy a lelki társad beleborzong az érintésedbe. Ő megemeli az egész fejét, hogy megcsókolhasson téged, és te közelebb is hajolsz hozzá, azonban az ajkai helyett a nyakához hajolsz, és oda nyomsz egy apró puszit, majd függőlegesen húzod végig a fogadat a bőrén. A kulcscsontjához érve egy pillanatra megállsz, mielőtt óvatosan ráharapnál és folytatnád az utadat a hasa irányába.
Egyszer-kétszer megkérdezted Junhong-tól, hogy mit is jelent számára a tetoválása, azonban sosem adott pontos választ: csak annyit tudtál meg, hogy 1977-ben egy nő és egy férfi tizenhét órán keresztül ült egyhelyben, egymásnak háttal, miközben a hajukon keresztül egymáshoz voltak kötözve. Eleinte mindketten egyenes háttal ültek, azonban egy idő után a nő elkezdett fáradni, és egy kicsit meggörnyedt, ezáltal meglazult a hajukat összetartó csomó. Junhong ezt azzal magyarázta, hogy nehéz megtalálni a közös harmóniát a fizikai erő és a mentális erő között, de mindig kapcsolódnak egymáshoz.
- Marina Abramović és Uwe Laysiepen, más néven Ulay.
- Megjegyezted a nevüket? - pillant rád meglepetten a maknae.
- Ideje volt már, nem? Nekik nyomuk van rajtad - jelented ki, ahogy lehajolsz az ágyékához, és kiszívod a tetoválása alatt egy ponton a bőrt. -, de nekem is.
Miután megjelölöd magadnak a lelki társadat, lemászol róla, és a kezedbe veszed a gyertyát, valamint az öngyújtódat. Az utóbbi kissé nehézkesen indul be, ugyanis már alig van benne szufla, azonban amikor mégiscsak sikerül, rögtön a kanóchoz nyomod, ezzel lángra lobbantva azt.
- Fordulj át a hátadra, oppa!
- Mit akarsz csinálni?
- Bízol bennem?
Maga a kérdés egyszerű, azonban súlya van, és ezt Junhong is nagyon jól tudja. Egy rövid ideig mélyen meredtek egymás szemébe; a maknae végül bólint egyet.
- Mégis mennyire fog fájni, jagiya?
- Miért, be vagy szarva?
- Csak nem tudom, hogy mire számítsak!
- Ne foss tőle! El fogod tudni viselni.
Junhong elhelyezkedik hassal az ágyon, te pedig az oldalához mászol. Végigsimítasz a gerincoszlopán, és nyomsz egy puszit az arcára, majd értesíted őt arról, hogy készüljön fel.
Nem gondoltad volna azt, hogy szemet gyönyörködtetőnek fogod találni azt, amikor a lelki társad hátára - biztonságos távolságból - viaszt csöpögtetsz, azonban mégis az; figyeled, ahogy Junhong összerándul a kontaktus hatására, a pillanatnyi forróságra, amit érez azon az egyetlen ponton, mielőtt ellazulnának az izmai. Mindig is szeretted nézni a viasz megszilárdulását, de így, hogy valakinek a hátán a folyamatot, az egy teljesen más érzés: szinte már eufórikus.
- Na, milyen volt?Tűrhető?- érdeklődöd meg, amikor szóhoz jutsz.
- Rosszabbra számítottam.
A következő pár percben még többször megismétlitek ezt a procedúrát; te addig szórakozol a viasszal, amíg a gyertya el nem fogy, a maknae pedig a végére már egészen bele is jön, ugyanis nem egyszer hallod őt sóhajtozni - kis híján csalódottnak néz ki, amikor látja, hogy már semmi sem maradt a kezedben az üvegen kívül.
- Ne hidd, hogy ennyivel vége is van, oppa! - közlöd vele, amikor már fel akarna állni.
Junhong meg akarja kérdezni, hogy ezek után még mit tervezel, azonban te az aprócska konyhában lévő fagyasztóhoz lépsz, és jégkockákat varázsolsz elő belőle.
- A viasz biztosan felforrósította a testedet. Valahogy le kéne hűtenünk téged, nem?
A lelki társad nem szólal meg, csak hagyja, hogy azt csináld, amit te szeretnél; ismételten helyet foglalsz az ágyon mellette, és most nem figyelmezteted őt, hanem rögvest rányomod a jeget az egyik lapockájára, mire Junhong megrázkódik, és felkiált ijedtében.
- Most beszartál, mi?
- Nem szólhattál volna azért előtte?!
- Dehogy! Abban mi a vicci?
Már megtapasztaltad azt, milyen gyönyörteljes érzelmeket képes kiváltani az emberből egy kis jég, ily módon erélyesen parancsolod meg Junhong-nak, hogy forduljon át a hátára.
- Nem fogom visszaadni azt, amit én kaptam tőled a limuzinban, mert undorítónak találom, de részesülhetsz egy kis meglepetésben. - informálod őt.
A jeget végigvontatod először a maknae bal -, majd a jobb oldalán, majd a köldökébe illeszted, hogy mindkét kezedet párhuzamosan lehúzhasd a vállától a csípőjéig; a célodhoz érve minden megbánás nélkül belemarkolsz a lelki társad fenekébe.
- Hé!
- Mi van?Fájt?
- Nem, csak...
- Akkor ne sikongass már, geci! - morgod, miközben kiveszed a köldökéből a félig megolvadt jeget, és mindkét kezeddel közrefogod. - Most jön a meglepetés!
Junhong türelmesen várakozik a következő mozdulatodra, azonban ez a férfiasságáról már egyáltalán nem mondható el; fél kézzel szabadítod ki az alsógatya általi börtönéből, a lelki társad pedig azonnal fellélegzik, ahogy immár meztelenül terül el előtted.
- Amúgy én ezt itt - mutatsz rá a nemi szervére. - nevezném maknae-nak, nem pedig téged. Jobban megérdemli a címet.
- Mégis miért? - kérdezi, mihelyst felül az ágyon.
- A maknae mindig a legkisebb.
Képtelen vagy megállni nevetés nélkül, Junhong pedig csak vesz egy mély levegőt, mielőtt megforgatná a szemét és visszafeküdne a matracra. Nincs azonban a lelki társadnak ideje a durcáskodásra, ugyanis miután teljesen elolvad a tenyereid között a jég, a már merev férfiasságát azonnal a hűs kezeidbe veszed, és mozgósítod őket.
Fogalmad sincs, mit kezd el az orra alatt motyogni Junhong, ugyanis koreaiul beszél, de ha tippelned kéne, akkor azt mondanád, valami káromkodás sorozatot hord el vagy éppenséggel Jézust szidja.
Nem hagyja a lelki társad, hogy sokáig kényeztesd; egy idő után a kezei a derekadra simulnak, egészen pontosan beléd markolnak, pár perccel később pedig már csak arra leszel figyelmes, hogy Junhong pozíciót vált, ami miatt te kerülsz alulra, ő pedig felülre.
- Elég volt most már a szórakozásból!
Szóhoz sem tudsz jutni; a ruhák nem várt sebességgel tűnnek el rólad, és csupán annyit tapasztalsz, hogy Junhong ujjai ismét a bugyidon kötnek ki. Az agyad képtelen feldolgozni ezalatt a pár másodperc alatt lezajló történéseket; akkor eszmélsz fel igazán, amikor azok az ujjak már mozgásban vannak, majd alig pár pillanattal később már arrébb húzzák az alsóneműdet, és benned kötnek ki.
- Senki sem vehet téged el tőlem, jagiya. - súgja bele Junhong a füledbe, ahogy gyorsít az ujjai tempóján. - Ahogy én a tiéd, úgy te is az enyém vagy!
Közel állsz a kielégüléshez, és ez nyilvánvaló a maknae számára is: a hangod, a mozgásod is minderről árulkodik, emiatt pedig eltávolítja belőled az ujjait, majd egy hirtelen mozdulattal lehúzza rólad a bugyidat, és már beléd is hatol. Ezúttal tényleg felkiáltasz, de nem a fájdalomtól, sokkal inkább az élvezettől. A hosszas előjáték már felkészített erre a pillanatra; a pillanatra, amikor a lelki társad már benned van. Mindazonáltal arra nem számítottál, hogy ilyen rohanó lesz az aktus a végére.
Junhong ezúttal egyáltalán nem ismer kegyelmet; álmaidban gondoltad volna csak azt, hogy ennyire el tudja veszíteni az önkontrollját és hogy bevadul. Mindezek ellenére neked semmi okod nincs arra, hogy panaszkodj - sokkal inkább örülsz annak, hogy így alakult ez az éjszaka.
Te előbb elélvezel, mint a lelki társad, és Junhong fáradtan terül el rajtad.
- Oppa. - szólítod őt meg.
- Mi az?
- Ha mindig így viselkedsz, ha féltékeny vagy, többször fogunk arra a szórakozóhelyre ellátogatni. Ki tudja, még hányszor összefuthatok BM-mel!
- Ne is álmodozz róla! - morogja Junhong a szádba, még mielőtt kicsit sem finoman megcsókolna. - Te az enyém vagy, Kim Yeochan! Csak az enyém.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
