I. rész
A leginkább lenyűgözőbb dolog az a lelki társakban, hogy olyan kapcsolat formálódik közöttük, mint két mágnes között: olykor különböznek egymástól, azonban ez teszi lehetővé, hogy kapcsolódjanak. Még ha ez eleinte szokatlannak is fog tűnni számodra, idővel rá fogsz jönni arra, hogy a lelki társad volt az, akit ez idő alatt, még ha öntudatlanul is, de egész életedben kétségbeesetten kerestél: ő lesz az, aki kiegészíti azt az űrt a szívedben, amit mindezidáig éreztél. Az egymás iránt érzett szerelmetek olyan mélyreható és komplex lesz, hogy tudatosulni fog benned, ehhez hozzáfogható érzelmi köteléket még senkivel az égvilágon nem tapasztaltál, és minden bizonnyal nem is fogsz.
Vannak olyan emberek, akik már iskolás korukban rátalálnak a lelki társukra, de olyanok is, akik csak a felnőtt éveikben. Előfordult már olyan tragikus eset, hogy valaki a halálos ágyán találta meg a lelki társát a doktora személyében, ahogy az is, hogy kontinensek választották őket el egymástól, és szinte lehetetlennek számított a találkozás.
Te veled az utóbbi történt meg.
Tizenkilenc évvel ezelőtt úgy kerültél ki az édesanyád hasából, hogy a bal szemed sötétbarna, szinte már fekete volt, a jobb pedig világoskék. Sosem számított az a lelki társak körében, kinek melyik az eredeti szemszíne, így hát téged se különösebben foglalkoztatott az ügy. Szinte mindenkinek a baráti körödből felemás szemei voltak: csak két fiúbarátodnak voltak azonosak, ami azt jelentette, nekik nincsenek lelki társaik.
Mindezek ellenére adódott egy meghökkentő tény is: három barátnődnek az egyik szeme ugyanolyan sötétbarna volt, mint amilyen neked, egy-két árnyalatnyi eltéréssel. Csak azok a kis apró különbségek az íriszeitekben biztosították, hogy nem vagytok egymás lelki társai, azonban ez nem jelentette azt, hogy így könnyebb lett volna a helyzetetek.
Még nem is olyan rég, 2017. májusában történt meg az, hogy a kedvenc hattagú együttesed, a B.A.P ellátogatott szülőhazádba, Magyarországra. Neked sajnos nem volt szerencséd elmenni a koncertjükre, ugyanis egyáltalán nem volt rá olcsó a jegy, ráadásul másnap érettségizned kellett, ezért inkább úgy döntöttél, hogy azzal a három barátnőddel - név szerint Bogival, Eszterrel, és Szaszával - fellátogatsz Budapestre, és ott fogjátok tölteni a napot. Arra azonban egyikőtök sem számított, hogy összefuttok mind a hat B.A.P-s sráccal a Lánchídnál.
Mint azt a könyvekben is leírják, a lelki társaddal való találkozás előreláthatatlan és véletlenszerűen történik meg, azaz nem készülhetsz fel rá; ettől függetlenül sosem ért még téged akkora meglepetés, amikor Choi Junhong-gal, a B.A.P legfiatalabb tagjával egymásra pillantottatok, és egy igencsak ismerős, világoskék szem tekintett rád vissza.
- Ohh, egy BABY! Tetszik a táskád! Eljössz a koncertre, ugye? - mosolygott rád Zelo, még mielőtt valamilyen megindulásból magához ölelt volna.
Mihelyst Junhong lehajolt hozzád, és az arca a tiédhez ért, úgy érezted, mintha hirtelenjében minden megszűnt volna, ami egészen idáig körülvett titeket: a nap sugarai már nem érintették a bőrödet, csakis kizárólag a fiú, illetve mindennemű hang kizáródott a fejedből. Junhong szívdobogása volt az egyedüli, amit hallottál, valamint az egyetlenegy dolog, amit éreztél, az az ő lélegzése volt, ahogy a mellkasa fel-le emelkedett, miközben téged ölelt. Nem lehet szavakkal megfogalmazni azt, amit a karjai között éreztél, míg a kötődés létrejött köztetek.
Nem te voltál az egyetlen, aki azon a délutánon rátalált a lelki társára: mindhárom barátnőd megtapasztalta azt az érzést, amit te, amint kialakult a kötelék Bogi és Moon Jongup, Eszter és Kim Himchan, valamint Szasza és Bang Yongguk között.
Mint az utólag kiderült - igaz, te régebb óta is sejtetted, ugyanis a te szemedben már a kezdetektől fogva egymást kúrogatták, hiába próbálták tagadni -, Jung Daehyun és Yoo Youngjae egymás lelki társai voltak, és erre mások - főleg a média - csak a szinte teljesen megegyező szemszínük miatt nem jöttek rá. Mindketten diszkrétek akartak maradni a kapcsolatukról, tekintettel arra, hogy hírességek, ráadásul csapattagok egy bandán belül, amit több millióan szeretnek: nem akarták összetörni a rajongóik szívét, emiatt pedig állították úgy be magukat, mintha nem lennének lelki társaik. Csak a közeli hozzátartozóik tudtak Daehyun és Youngjae kötelékéről, valamint így már ti is, hogy rátaláltatok a lelki társaitokra a barátnőiddel.
Himchan volt az, aki feldobta az ötletet, miszerint a turné után ki kéne mozdulnotok valahova a B.A.P tagjaival, hogy megünnepeljétek a Budapesten történt eseményeket. Ezzel a tervvel a többiek is egyetértettek, azonban te egy kicsit vonakodtál a bulizás gondolatától: az ilyen éjszakai kiruccanások jól kinéző ruhát igényeltek, valamint fülsüketítő zenét és táncolást egy rakatnyi izzadt emberek között. A gondolataidat nem igazán merted megosztani Junhonggal, mivel láttad rajta, mennyire izgalomba hozta őt ez az egész.
- Nem lehetne, hogy inkább máshova megyünk? Aminek semmi köze sincs egy diszkóhoz. - szólal fel először Eszter, miután vet rád egy pillantást.
- Mindig bulizni szoktunk menni, miután vége van egy turnénknak. - közli veletek Himchan, ahogy odafordul a lelki társához.
- Közülünk azonban nem mindenki szeret bulizni.
Eszter és Himchan között kissé feszült hangulat alakul ki, ezért úgy döntesz, közbelépsz; odamész a barátnődhöz, és az angol helyett ezúttal magyarul szólalsz meg:
- Hagyjad inkább! Ráfér ezekre, hogy elmenjenek bulizni, már szétcseszi az idegüket ez a sok koncertezés.
- De mi lesz veled, tázsvíír?
- Simán le tudjuk beszélni a többieket! - jelenti ki Szasza után Bogi.
- Csak nézzetek rá arra a barom lelki társamra! Nem látjátok, mennyire szenved? Már rendesen sajnálom őt. Mindannyijuknak szüksége van erre, szóval ti se szóljatok semmit, oké?
- Biztos vagy benne, Éva?
- Igen Eszter, biztos. Na de váltsunk vissza az angolra, mert a többiek már agykukitól szenvednek ennyi magyar hallatán.
- A lelki társad nagyon figyel minket! - súgja a füledbe Bogi.
- Gondoltam. Érzem, ahogy a lelkemet is kinézi a helyéről...
- A midet? - vigyorog rád Szasza.
- Ugyanezt a kérdést akartam én is feltenni! - jegyzi meg Eszter.
- Baszódjatok már meg!
Augusztus hamar beköszöntött, azaz a B.A.P turné vége, és a többiek már javában arról a kiruccanásról beszélgettek, ami napok múlva be fog következni. Te az ágyban feküdtél egy laptoppal magad előtt, amikor Junhong minden előzmény nélkül rád vetődött, ami belőled természetesen egy hatalmas ordítást váltott ki, megérezvén a hirtelen rád nehezedő hatvan-valamennyi kilót.
- NORMÁLIS VAGY, HÜLYEGYEREK?!
- Most se szippantott be magába a Csillagkapu... mit csinálok rosszul?
- Ne mondd, hogy te komolyan bevetted azt a faszságot, amiről Szaszáék beszéltek...
- Yongguk-hyung a 'Stargate SG-1'-en nőtt fel, és azt mondta, ő váltig hisz a Csillagkapunak a létezésében.
- Az meg se fordult a fejedben, hogy talán Szasza volt az, aki megzsarolta őt valamivel, hogy beadja neked ezt?
- Mégis mivel zsarolhatta volna meg Yongguk-hyungot? - teszi fel az ártatlan kérdést Junhong.
- Honnan a faszomból tudjam... az se lepne meg, ha szexszünetet ígért volna annak a szerencsétlen embernek.
- Az nagyon kegyetlen döntés lenne Alexa részéről...
- Az. De most már békén tudnál hagyni engem? Folytatnom kell az Inuyashát!
- Ne hagyj figyelmen kívül, jagiya! - ölel magához Junhong. - Igénylem a törődést!
- Dehogy igényled te a törődést... az egyetlen dolog, amit már igazán igényelnél, az egy kiadós pofon lenne!
Junhong rád szegezi a tekintetét, még mielőtt lehajolna hozzád, és hosszasan megcsókolna: a kezeitek összekulcsolja, amiket végül a fejed két oldalán leszorít a fejed alatt lévő nagypárnára. Maga a gesztus nem fáj, azonban éppen elegendő erőt fektet bele abba, hogy te ne bírd megmozdítani a karodat, és csak arra tudj koncentrálni, ahogy az ajkai érintkeznek a tiéiddel.
- Még mindig igénylem azt a kiadós pofont?- kérdezi fülig érő szájjal Junhong, miután elhúzódik tőled, és lehetőséged adódik venni egy nagy levegőt.
- Mi a fasz...
- Mi az? Mit mondtál?
- Csak azt mondtam, hogy menj haza. Szia!
- Sikeresen eltereltem a figyelmedet, mi? - hajol le egy újabb csókért.
- Inkább csak rájöttem arra, hogy egyre nagyobb bennem a vágy, hogy pofán basszalak.
A szavaid semmit nem érnek Junhong-gal szemben, ugyanis a következő dolog, amit tesz, az az, hogy szabadjára engedi a tenyereidet, majd leveszi magáról a felsőjét: az egyetlen dolog, ami a szemed elé tárul, az a mellkasa, és a rajta található tetoválás, ami az első naptól fogva olyan érzéseket vált ki belőled, amiket ha valakinek megpróbálnál megfogalmazni, zavarba jönnél.
- Egész egyszerűen vérlázító, amit művelsz.
Nem válaszol Junhong, helyette csak megállás nélkül vigyorog, miközben az ujjaidat a felsőteste felé kezdi el vezetni a sajátjaival; amint érintkezel a tetoválásával, a lelki társadat kirázza a hideg, te pedig a két szemeddel látod, ahogy a libabőr átjárja a maknae egész testét. A B.A.P budapesti koncertje előtt nem gondoltad volna, hogy valaha az életben adódhatna ilyen lehetőség, hogy Zelo-t életnagyságban láthatod. Mégis így, hogy itt vagytok Junhong hotelszobájában egy karnyújtásnyira egymástól, te pedig éppen félmeztelenül látod őt, miközben a megegyező színű, felemás tekintetetek elvesz a másikéban, csak arra tudsz gondolni, hogy te most éppen ott vagy, ahol lenned kell, és hogy mennyire szereted ezt a nyomorultat.
- Mit szólnál ahhoz, ha mondjuk egy órára félretennéd az Inuyashát, és a te vágyad helyett az én vágyamat elégítenénk ki?
- Szerinted te fontosabb vagy nekem, mint az anime nézés? Mert ha igen, akkor egy szomorú hírt kell veled közölnöm!
- Ne tereld a témát! - mormogja a füledbe Junhong, miközben végighúzza az orrát az arcéleden, ás ezúttal te vagy az, aki megborzong. - Mit szólsz az ötletemhez?
- Undorító vagy! - jelented ki, amint a lelki társad elkezdi kigombolni a nadrágját, valamint lehúzni a sliccét, még mielőtt lerúgná magáról a zavaró ruhadarabot. A ténykedése során egy pillanatra se veszed le róla a szemedet, végig őt mustrálod.
- Kétlem, hogy pár perc múlva is ugyanezt fogod gondolni, jagiya!
Így, hogy a maknae-n már csak egy szürke színű alsógatya van, a rajta átütő dudor pedig eléggé nyilvánvalóan látható, mosolyogva figyeled, ahogy Junhong rád mászik, majd megcsókol. A csípőmozdulatából gyanítod, hogy már teljesen más pozícióban szeretne veled lenni, te azonban egy tapodtat sem mozdulsz, csak elfordítod a fejedet, és kinyitod a szád:
- Jut eszembe, szereted a nudlit?
- Komolyan mondom, be kéne tiltani ezt a gyereket...
- A fiamról beszélsz? - lép oda hozzád Szasza.
- Ki másról beszélhetnék? Nézz csak oda! - mutatsz rá az ágyon lévő ruhakupacra.
- Egy fekete hosszú ujjú felsőt és egy farmernadrágot látok, valamint az elveszített szüzességedet az ágy mögött.
- Tudod, hogy mi a közös mindháromban? Az, hogy egyiket se akarom ma este látni!
- Évi! Évi! - rohan be az ajtón Bogi. - Zelo tényleg vett neked ruhákat?!
- Na látod, tázsvíír, Bogi előbb megtudta, mint te! De te mégis honnan tudod ezt, Bogi?
- Az urad tőlem kért tanácsokat, mert nem tudta, miben éreznéd magadat kényelmesen.
- Jajj, de kis édes a fiam! - markolja fel a ruhakupacot Szasza. - Ennek örömére pedig te most mész, és felveszed ezeket, ráadásul azonnal! Lassan indulnunk kéne, és még a sminkedhez se kezdtél hozzá!
- Javítom, egy faszfej a fiad! - ordítod, miután a göncökkel megindulsz a fürdőbe.
Negyed órával később, a barátnőiddel, valamint a többi sráccal az oldaladon hagyod magad mögött a hotelt, és legnagyobb meglepetésedre egy szimpla taxi helyett egy komplett limuzin vár rátok Busan kellős közepén. Himchan vigyorogva indul meg célegyenesen előre, maga után húzva Esztert, Szasza és Bang pedig kézen fogva követi őket, csakúgy, mint te és Junhong, valamint Bogi és Jongup. Az egyedüli páros, aki nem fogja a másik kezét, az Youngjae és Daehyun: ők csak beszélgetnek egymással, és elsőre az ember meg se mondaná róluk, hogy együtt lennének, ha nem lenne olyan egyértelmű a közöttük szinte már vibráló szexuális frusztráció.
Amint mindannyian helyet foglaltok a limuzinban, Youngjae rögvest Daehyun ölében köt ki. A te pillantásod megakad egy bárpulton, ami az ülésekkel szemben található, Himchan pedig egy mini-hűtőből kivesz egy fémvödröt, aminek a közepén van egy üveg pezsgő jégkockákkal körbevéve.
- Ezt mindet te szervezted? - kíváncsiskodik Eszter, ahogyan elveszi a lelki társától a felé nyújtott poharat.
- Én bizony, de azért segített egy-két ismerősöm.
- Meg is lepett volna, ha mindezt te egymagad csinálod, Himchan-hyung. - jegyzi meg kifejezetten halkan Junhong, mire te csak felnevetsz.
Jongup az, aki a pezsgővel a kezében járkál egyik tagtól a másikig, öntögetve az alkoholt a poharakba. Természetesen ti, lányok is részesültök ebben a szolgáltatásban, és Daehyun az, aki csendre int mindenkit, miután a többiekhez is eljut a pezsgő.
- Először is szeretném megköszönni nektek, hogy ilyen toleránsak vagytok, és nem néztek ránk rossz szemmel, amiért együtt vagyunk. - pillant rajtatok végig, közelebb húzva magához Youngjae-t. - Örülök neki, hogy ti négyen beléptetek az életünkbe, és végre mindenki rátalált a lelki társára. Ezalatt a pár hónap alatt megváltoztattátok az összes tagot, és már az is boldogsággal tölt el, hogy tudom, mindenki más érzi azt, amit én érzek, akárhányszor együtt vagyok Youngjae-sshi-t. Hálás vagyok, hogy itt vagytok velünk Koreában, és remélem, jól fogjátok ma este érezni magatokat!
Mindenki egyszerre koccint a másikkal, ami egy hangos nevetéssorozatot eredményez, ami szinte már fülsértővé válik, miután Youngjae eldönti az üléseken Daehyunt, hogy rámászhasson és megcsókolhassa őt. A látvány megmosolyogtat; összerezzensz, amikor megérzed Junhong tenyerét a kezedre simulni, de rögtön ellazulsz, amikor az arcára pillantasz, és ugyanaz a kifejezés tükröződik vissza rád, amit Youngjae arcán is megfigyeltél Daehyun beszéde közben.
- Mi a helyzet, jagiya?- teszi fel ezt az egyszerű kérdést a maknae számodra.
- Mi lenne? Örülök, hogy itt vagyok veletek. Csak így, mi tízen.
- Ha nem fogod magadat jól érezni a diszkóban, bármikor hazamehetünk, rendben? Csak szólj, és visszamegyünk a hotelbe! Meglesznek a többiek nélkülünk is.
- Nem akarom, hogy miattam te ne érezd jól magadat...
- Én veled érzem magamat a legjobban, jagiya. - közli veled Junhong, miközben óvatosan rászorít a kezedre. - Ez most nincs másképp, és ott se lesz.
Akárhová pillantasz, villogó fényekkel találkozol, és szinte levegőt sem tudsz venni, olyannyira zsúfolt a szórakozóhely. Nem kell sok ahhoz, hogy a fiúk, valamint Bogi és Szasza eltűnjenek a tömegben, te pedig Eszterrel a bárpulthoz sétálsz, hogy kérjetek magatoknak valamit, ami megalapozhatja a hangulatotokat az estére.
Tisztában vagy azzal, hogy Busan Dél-Korea második legnagyobb városa Seoul után, de nem gondoltad volna, hogy rajtatok kívül még ennyi embernek megfordult a fejében, hogy pont ide jöjjön: maga a helyiség nem túl tágas, de a hangos zenével és a körülötted táncoló egyénekkel igazi diszkó-hangulatot kelt magának.
- Vajon minden áldott nap ennyien vannak itt? Még nincs is hétvége!
- Gőzöm sincs, de már most elegem van ebből a helyből. - jelented ki Eszternek.
- Kimenjünk cigizni?
- Menjünk!
Kész kihívást jelent számotokra átlökdösni magatokat a tömegen, de végül nagy nehezen sikerül kijutnotok az épületből. A szabad ég alatt máris könnyebben megy a légzés, és hálásan veszed el Esztertől a feléd nyújtott cigarettát.
- Legszívesebben már most visszamennék a hotelbe! Nincs kedvem itt lenni.
- Átérzem, de Himci és Zelo jól érzik magukat az ilyen helyeken.
- Valamint Szasza és Bogi is.
- Csak mi vagyunk ilyen antiszociálisak.
Szinte meg se hallod Eszter válaszát, ugyanis valami szokatlan dologra figyelsz fel; a limuzinotok mellett egy hófehér autó áll meg, amiből pár pillanattal később négy kifejezetten ismerős személy száll ki, egész pontosan két lány és két fiú. Az biztos, hogy nem Magyarországról rémlenek számodra, mert az látszik, hogy mindannyian ázsiaiak, következésképp fogalmad sincs, miért keltenek benned olyan érzést, mintha már láttad volna őket korábban.
Aztán tudatosul benned.
- Azt a kurva úristenit neki, hát én meghalok...
- Mi történt?
- Az ott a K.A.R.D! - mutatsz rá a négyesre.
Eszter már szóra nyitja a száját, azonban Szasza belé fojtja a szót: a tázsvííred hátulról veti rá magát a széplányra, szinte felborítva őt, téged pedig Junhong ölel át, ahogy Bogin és Jongup-on kívül minden B.A.P tag megjelenik körülöttetek.
- Miről beszéltetek? - faggatózik Szasza.
- Szerinted mennyi az esély arra, hogy a B.A.P és a K.A.R.D egy helyen bulizzon?
- Azok kik?
- Azok ott, akik épp most mennek be az épületbe!
- Most úgyis van bennem alkohol, szóval ha szeretnéd, elkapom neked valamelyiket.
- AZT PRÓBÁLD MEG! - ordítasz rá Szaszára.
- Valami baj van? - aggodalmaskodik Junhong, megijedve a hirtelen üvöltésedtől.
- Nincs a lelki társaddal semmi baj, csak valami szépet látott. - vet rád egy gonosz vigyort a tázsvííred.
- Valami szépet?
- Én úgy mondanám, valaki szépet. - szólal meg ezúttal Eszter.
Junhong egy elég érdekes pillantást vet rád, az ölelése pedig szorosabbá válik rajtad, miközben körbepillant az utcán, te pedig igyekszel nagyon csúnyán nézni a barátnőidre, amiért így szívatják a maknae-t.
A következő párbeszédből semmit sem értesz: Junhong koreaiul szólal meg, a fiúknak címezve valamit, mire ők is elkezdik a környéket kémlelni, mintha keresnének valamit, mielőtt válaszolnának a legfiatalabbik tagnak.
- Ne vedd komolyan a lányokat, faszfej mindkettő.
- Kiről beszéltek, jagiya?
- Csak láttam egy ismerőst, ne reagáld túl!
- Tudjátok mit?! - kiált fel Szasza kissé rekedtesen, mihelyst eltapossa a cigi csikkjét. - Nem tudom, hogy mi ez a K.A.R.D, de megkeresem a tagokat! Gyere Bang, te fogsz nekem segíteni beazonosítani őket!
- Várj, Alexa! - kiáltja Bang teljesen feleslegesen, ahogy a tázsvííred már húzza is maga után a lelki társát.
Már alaposan meglátszott Szaszán, hogy ittas, azonban nem gondoltad volna, hogy ennyire merésszé teszi őt az alkohol; miután megindulnak a szórakozóhely bejáratának az irányába, te is utánuk eredsz. Junhong a nyomodban van, te azonban igyekszed felvenni a tempót a barátnőddel, úgyhogy ezúttal egyáltalán nem törődsz a saját lelki társaddal.
- Tázsvíír, állítsál már magadon, baszd meg!
- Azok ott ők lennének a bárpultnál? Nézd, az ott hasonlít arra a csávóra, akiről ki szokott rakni képeket Plurk-re! Basszus, fogalmam sincs, mi a neve!
- SZASZA!
- Mi van? - fordul hirtelen az irányodba az említett.
- Hála a jó égnek, hogy megálltál! Te pedig emlékeztess majd arra, hogy legközelebb ne adjunk semmiféle alkoholt ennek az idiótának a kezébe, oké? - intézed a mondanivalód második felét Bangre nézve, aki válaszképp csak bólint egyet.
- Azta kurva, hogy te mekkora egy felfordulást csináltál itt!
- Most miért? Nem akarsz találkozni azokkal a tagokkal? - mutat a bárpult irányába Szasza, ahol valóban ott álldogál a K.A.R.D.
- Inkább meg se kérdezem, hogyan tudtad ilyen könnyedén beazonosítani őket...
- Jagiya, kik azok, akikre Alexa mutat?
- Csak egy másik együttes. Az a nevük, hogy K.A.R.D, és még pár hónappal ezelőtt találtam rájuk.
- Most nézem, hogy a srác kábé egy magas Zelo-val. Mi is a neve?
- BM, azaz Matthew Kim. - közlöd a barátnőddel, miután lecsapod Szasza karját maga mellé, hogy ne mutogasson ilyen nyilvánvalóan, főleg ne Junhong előtt.
- Mibe fogadjunk, hogy ő a kedvenced közülük?
Nincs időd válaszolni, ugyanis a lelki társad a derekadnál fogva megindít téged az ellentétes irányba. Meg se mersz szólalni, olyan erő van az ujjaiban, amikkel a csípődbe markol bele, és csak akkor enged el, amikor kiértek az utcára, ahol ezúttal Bogi és Jongup van jelen.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
