II. rész
Ezúttal nem szólal meg a maknae, csak lehajtja az egyrészes szoknyád vállpántjait a felkarod közepéig, aminek mentén mindenhol apró puszikat hagy maga után. Miután ezt mindkét válladon elismétli, lejjebb húzza a ruhádat, egészen a köldöködig. A dekoltázsod mentén végigvezeti az ujjbegyeit, mire összerándulsz egy elfojtott nevetés kíséretében. Amikor már teljesen eltávolítja rólad a szoknyádat, és amaz a földön végzi, úgy döntesz, az irányításodba veszed a dolgokat.
- Térdelj fel, oppa! – adod ki neki az utasítást.
- M-mit szeretnél csinálni?
- Csak csináld azt, amit mondtam!
Úgy tesz Zelo, ahogy azt kéred, és te is így teszel, így egymással szemben térdeltek az ágyadon: míg rajtad már csak a vadonatúj fehérnemű szetted van, addig rajta még szinte minden, a baseball-sapkájának kivételével, amit kint hagyott a nappaliban.
Nem veszed le a farmerkabátját, csak mindkét kezeddel benyúlsz alá, szétnyitva azt, miközben a tenyereiddel célirányosan haladsz a vállai széléhez. Közelebb húzódsz hozzá, és megpuszilod az Ádám-csutkáját, majd az ajkaidat levezeted az egyik vállára, amibe óvatosan bele is harapsz. A maknae összerezzen, te pedig a másik vállán is elismétled ugyanezt.
Segítesz neki megválni a kabátjától, utána pedig rögtön lelököd őt a matracra, egy kicsit nagyobb erővel, mint amilyennel szeretted volna, a döbbenet pedig tisztán le is olvasható emiatt Zelo arcáról. Te csak elneveted magadat, ahogy átveted az egyik lábadat rajta; anélkül, hogy ránehezednél, elkezded csókolgatni a mellkasát, bejárva minden egyes pontot rajta, különösen elidőzve a hasizmai felfedezésén.
A nadrágja övét kezded el babrálni, végül amint sikerül kioldanod, kigombolod, amit aztán együttes erővel szedtek le róla. Kissé megnyugtatóbb érzés az számodra, hogy már rajta sincs annyi ruha, és mindkettőtökön csak fehérnemű van, de így sokkal inkább szemet szúr neked az az egyértelmű dudor, ami a boxerjában keletkezett. Zelo is észreveszi, hogy valamin nagyon elidőzik a tekinteted, és amikor rájön arra, hogy mégis micsodán, vöröslő arccal ül fel, megpróbálva eltakarni egyre inkább éledező tagját a kezével.
- Legalább ne bámuld! – teremt le zavartan.
- J-jól van, jól van, bocsánat! – simítod rá nevetve a tenyeredet az arcára, ahogy nyugtatásképp megcsókolod őt. A taktikád sikeresnek bizonyul, ugyanis érzed, ahogy az érintésed alatt ellazul, és amikor elhúzódsz tőle, már egyenesen mosolyog is. – Én is zavarban vagyok, nem csak te, hiszen mindkettőnknek ugyanúgy ez az első. De én bízok benned, és abban, amit érzek irántad. Ha elsietjük, akkor elsietjük, de tudom, hogy egy pillanatra sem fogom megbánni, mert legalább veled voltam először.
- Már akkor, amikor megláttalak a kanapén ülni, a szemkendővel az arcodon, éreztem valamit, amit eddig még sohasem. Aztán amikor magamhoz húztalak a ’Bang Bang Bang’-et énekelve, ez az érzés sokkal mélyrehatóbb lett. Nem mertem odamenni hozzád, mert nem gondoltam volna azt, hogy te is ugyanezt éreznéd, de aztán megláttalak a konyhában, és utána már csak sodródtam az árral. Megcsókoltál, és akkor tudatosult bennem, hogy talán mégiscsak van esély arra, hogy viszonozd az érzéseimet. Most pedig itt vagyunk, és… én sem érzem, hogy a későbbiekben megbánnám.
Mosolyogva, teljesen meghatottan simítasz végig Zelo arcán, majd a tarkójánál fogva magadhoz húzod őt, ami egészen romantikus lenne, ha nem éreznéd meg ezúttal az bugyidon keresztül a merevedését. Szinte azonnal elhúzódtok egymástól (koktél)paradicsom vörös arccal, majd ahogy egymás arcára pillantotok, nevetni kezdtek.
A maknae ezúttal már sokkal felszabadultabban mozdul feléd és dönt le az ágyra, de ahogy megcsókol, ugyanazzal a szenvedéllyel teszi, mint legutóbb is. Már nem annyira feszült, mint akkor, és már te sem. A rövid monológjaitokkal sikerült legyőznötök magatokban azt, ami próbált titeket visszatartani, ami azt gondolta volna, hogy ez korai.
Nem korai, ha azt érzitek, hogy felkészültetek rá.
Zelo kicsatolja a melltartódat, és leveszi rólad. Kissé zavartan pillantasz fel rá, az ő csillogó szemei pedig találkoznak a tieiddel, mielőtt a kezébe venné a melleidet. Egy meglepett sóhaj hagyja el a szádat, aminek a helyét egy hangos nyögés veszi át, amint a maknae ajkai is csatlakoznak a kezeihez. Mindkét kezeddel beletúrsz a hajába, ahogy összeszorított szemekkel próbálod magadat visszafogni attól, hogy még ennél is hangosabb legyél, miközben a melleidet kényezteti.
Még mielőtt elindulna lefelé, egy ártatlannak tűnő mosollyal pillant rád vissza, és szinte elolvadsz az arckifejezésén, ami tökéletesen passzol a kócos frizurájához. Kötelesnek érzed magadat ahhoz, hogy ismételten megcsókold őt, amit ő szívélyesen viszonoz is.
Nem válik meg rögtön az utoljára rajtad maradt fehérneműtől, hanem elhelyezkedik a két lábad között, majd a belsőcombodra kezd el csókokat lehelni, miközben a térdedtől egészen a bikini-vonaladig halad velük. Szinte már sóvárogsz azután, hogy intimebb tájékon is hozzád érjen, de úgy tűnik, Zelo még játszadozni próbál; reménytelenül veted hátra magadat, miközben a kezeid egy pillanatra sem távoznak a maknae tincsei közül.
Felettébb váratlanul ér az, amikor megérzed két ujját a bugyidon, az pedig még inkább, amikor mozgatni kezdi őket. Megvonaglasz a kellemes érzésre, és Zelo egy pillanatra sem hagyja abba, miközben pozíciót vált, és rád mászik, megtartva magát feletted az egyik kezével. A pillantását le sem veszi az arcodról: kíváncsi arra, hogy nézel ki, miközben kényeztet, téged pedig ennek a hatására teljesen átjár a forróság.
Fokozatosan változtatja az ujjainak a mozgását, a leglassabb tempótól egészen a leggyorsabbig haladva, és a kezdeti kellemes érzés átcsap kéjesbe; a némasági esküből, amit ezelőtt fogadtál, képtelen voltál betartani, és már egészen elhaló sóhajok születtek belőle. Nem kell sokat várnod az orgazmusra: az egész testedben megfeszülsz, és a csípőd mozgatásával szinte már te hajtod bele magadat az élvezetbe, amire Zelo két ujjának segítségével teszel szert.
- O-oppa…
- Gyönyörű vagy! – csókol meg a maknae.
Pihegve mosolyodsz el, és egy pár pillanatig csak fekszetek, miközben egymást figyelitek: neked muszáj összeszedned magadat ahhoz, hogy folytathassátok, Zelo pedig ezt türelmesen ki is várja.
- Rendben – szólalsz meg. -, azt hiszem, készen állok.
- Biztos vagy benne? Ha nem érzed úgy magad, akár abba is hagyhatjuk, én…
- Nem gondolod, hogy itt hagylak téged ilyen állapotban, ugye? Szeretném, ha te is tapasztalnád ezt az érzést, amit nekem is sikerült, oppa.
- Ahogy gondolod. De nem kell csak miattam…
Nincs ideje befejezni a mondanivalóját, ugyanis fogod magad, és az alsógatyájához nyúlsz, megérintve őt a ruhaanyagon keresztül. A reakciója azonnali: egy érzéki nyögés kíséretében hátraveti a fejét, és egész testében beleremeg abba a buja érzésbe, ami átjárja őt. A nyakához hajolsz, miközben csókokkal leped el a bőrét, és amikor a kezedet bevezeted a boxere alá, a száját foglalod le, hogy ki ne hallatszódjon a szobából az a vadító hang, amit Zelo kiad magából.
- És te erről az érzésről akartál lemondani? – kérdezed őt mosolyogva, ahogy összeérinted az orraitok hegyét, felvéve vele a szemkontaktust.
- H-ha neked p-problémát jelentett volna a folytatás, a-akkor gond n-nélkül.
- Nahát, mit dadogsz te itt nekem, oppa? Valami baj van? – érdeklődöd meg, ahogy lehúzod róla az alsóját, anélkül, hogy elszakítanád az arcáról a tekintetét.
Zelo nem válaszol, csak beletúr a hajadba, majd türelmetlenül magához húz, hogy elcsendesítsen. Mosolyogva csókolsz vissza, miközben a kezedet visszavezeted a már teljesen merev tagjára, hogy még egy kicsit kényeztethesd őt.
- Tudod, nagy szerencse, hogy az egyik jó barátnőm mindig tesz arról, hogy legyen mindannyiunknál legalább egy óvszer, annak ellenére, hogy szüzek vagyunk, merthogy most nagyon nagy pácban lennénk, ha nem lenne.
- Én nem tudom, hogyan kell használni hibamentesen! – jelenti ki szinte pánikolva a maknae.
- Semmi baj. Ha lettek olyan hülye osztálytársaid, mint amilyenek nekem voltak még Magyarországon, megtanultad volna. – nevetsz fel, ahogy az ágy melletti éjjeli szekrény fiókjának az aljából kiemelsz egy aprócska csomagot.
Nem járt nehézséggel számodra kicsomagolni az óvszert, majd felhúzni azt Zelóra, aki az egész procedúrát, némán, vörös fejjel tűrte el. A halálra vált tekintete láttán csak még inkább nevetni kezdesz, és miközben elfekszel az ágyon, végighúzod a tenyeredet az arcán.
- Minden bizonnyal nekem fog jobban fájni, és nem neked, szóval nem értem, miért nézel rám úgy, mintha épp most törted volna össze a kedvenc gördeszkádat!
- Nem akarok neked fájdalmat okozni.
- Jajj, oppa! – mosolyodsz el. – Azzal okoznál nekem a fájdalmat, ha most itt hagynál engem lógva. Úgyhogy gyere! – nyújtod felé a kezedet.
A maknae csak vesz egy nagy levegőt, majd bólint egyet, és elfogadva a kezedet rád mászik, elhelyezkedve fölötted. Mindkét kezeddel ráfogsz az arcára, ahogy ő az egyik ujját beléd csúsztatja, megkezdve a tágítást. Azt szinte még meg sem érzed, szóval jelzel neki, hogy jöhet a következő; amikor a második is becsatlakozik, akkor már egy kicsit összerezzensz, de nem a fájdalomtól, hanem a bizarr érzéstől, ami azzal jár, hogy egyszerre két ujj is mozog benned. Egy újabb jelzést adsz le Zelónak, de még mielőtt a harmadik ujja is társulna a többihez, megcsókolod őt.
A fájdalom nem elviselhetetlen, de nem is nevezhető ellazítónak. Megfeszülsz egy pillanatra, mire a maknae is megáll.
- Folytasd! Ez még semmi ahhoz képest, amit ezután fogok érezni.
- Jagiya, ha abba akarod hagyni, akkor még most leállhatunk!
- Jagiya? – pillantasz fel rá meglepetten. – Te most édesednek neveztél engem?
- Uhh… nem?! – tagadja le szinte azonnal.
- Hmm, kár. Pedig az boldoggá tenne engem. – mosolyogsz rá. – Folytasd, jó?
Nem kell kétszer mondani Zelónak ezek után, hogy így tegyen. A megnevezés, a ’jagiya’ szó megmelengette a szívedet, és ezek után már tényleg nincs semmiféle kétséged afelől, hogy nincs Choi Junhongnál megfelelőbb fiú, akinek odaadhatnád a szüzességedet.
- Felkészültél?
- Fel, oppa. Vagyis várj! - emelkedsz fel egy pillanatra, ahogy az ágytámlához nyúlsz, és elemelsz onnét egy párnát. – Ezt betennéd a derekam alá?
- Persze!
Immár párnával magad alatt vársz arra, hogy Zelo beléd hatoljon; a három ujját kiveszi belőled, majd egy rövid ideig tartó helyezkedés után felpillant rád. Megfogja a magad mellett tartott két kezedet, és felsimítja őket a derekára, ahogy megszólal:
- Ha valami baj van, akkor csak jelezz!
- Jól van, jól van – forgatod meg már kissé türelmetlenül a szemeidet.
- Szeretném, ha megígérnéd, jagiya.
A becézés akaratlanul is kicsal belőled egy örömteli mosolyt.
- Megígérem, oppa.
Figyeled, ahogy a maknae csípője megmozdul, és a következő pillanatban már érzed is őt magadban; azt is érzed, hogy nagyon-nagyon lassan halad, igyekezve a lehető legkevesebb fájdalmat okozni neked, ami sikerül is neki egy bizonyos pontig - azonban amikor már majdnem félig benned van, egész testedben megfeszülsz a fájdalomra, amit érzel. Akaratlanul is belemarkolsz Zelo derekába, aki nyomban veszi is az adást, és megáll.
- Ne csinálj semmit, csak egy pillanatra hadd rendezzem magam, oké?
- Ráérünk jagiya, rendben? – simít végig bíztatóan a combodon.
Felsóhajtasz, ahogy mosolyogva bólintasz egyet, lehunyva a szemedet egy kicsit, próbálva hozzászoktatni a testedet az érzéshez. Miután úgy érzed, hogy sikerrel jártál, végigsimítasz a maknae oldalán, jelezve neki, hogy haladhat tovább.
- Bent vagyok! – jelenti ki örömtelien.
- Mármint teljesen? – kérdezed egy pillanattal később meglepetten.
- Igen! Hogy érzed magad?
- A várttól jobban. Kicsit kellemetlen, de kibírom. Próbálj meg mozogni!
- Biztos vagy benne? Nem akarod, hogy még egy kicsit várjunk?
- Százszázalékosan biztos! Csak az időnket vesztegetnénk, ha még várnánk.
A maknae mozogni kezd, de a kellemetlen érzés mellett érzel egy kis kellemes bizsergést is, ami arra ösztönöz, hogy te is elkezd mozgatni a csípődet, ritmusban Zelóéval. Egyszerre szalad ki mind a kettőtökből egy nyögés, és egyre inkább vágysz arra, hogy gyorsabbá váljon a tempó.
- Oppa, f-feküdj le!
- M-mi? Mégis miért?
Vetsz rá egy pillantást, aminek láttán rögtön úgy tesz, ahogy kérted őt, te pedig egy mosollyal az arcodon, foglalsz rajta helyet, immár lovagló pózban. A kezeit magadhoz húzod, és a csípődre simítod őket, ahogy mozogni kezdesz, egy pillanatra sem eresztve el a maknae-t.
Te diktálod a tempót, és ahogy egyre inkább érzed az orgazmust, úgy gyorsítasz. Zelo a melleidre simítja a tenyereit, ahogy halkan nyögdécsel.
- Ahh, jagiya…!
Zelót hamarabb éri utol az orgazmus, mint téged, de ez nem is meglepő számodra, hiszen ő egyszer már kielégített téged. De azzal, hogy látod őt ebben a szituációban, felváltva nyöszörögve és nyögve, ahogy az egész teste megfeszül a gyönyörtől, szinte kétségbeesetten remegve, majd ahogy összerándul… pontosan ez a látvány okozza számodra a második orgazmusodat.
Elterülsz a maknae mellett anélkül, hogy akárcsak egy szót is szólnál: mindketten remegtek a mámortól, ami még mindig élénken él a testetekben. Közelebb kúszol hozzá, és hozzábújsz, magadhoz ölelve az ő vékony testét, miközben nyomsz egy puszit a vállára.
- El nem mondhatom, mennyire örülök annak, hogy a barátnőim hallottak a Best Absolute Perfectről. – motyogod, ahogy hirtelen rád tör a fáradtság.
- Senki nem mondja ki teljes egészében a nevünket! – nevet fel Zelo, ahogy végigsimít a göndör tincseiden, ráhajtva a fejedet a mellkasára. – Mi is csak B.A.P-nek nevezzük magunkat.
- Akkor a B.A.P. Nekem totál mindegy...
- Jagiya!
- Mi az, oppa? – mormogod bele immár a nyakába.
- Boldog születésnapot! – puszilja meg a homlokod tetejét.
- Hmm… megígérsz nekem valamit, oppa?
- Bármit.
- Ne tűnj el reggel, oké? Elmehetnénk mondjuk valahová enni… tudod, valami randi-helyszínre. Mármint ha te is szeretnéd, csak akkor.
- Még csak meg sem fordult a fejemben, hogy eltűnjek!
Mosolyogva, lehunyt szemekkel emeled meg a fejedet, hogy még egy utolsó csókot lophass Zelótól, még mielőtt elaludnál. Azonban azt, hogy megkaptad-e vagy sem, azt már nem tudod, ugyanis magával ragadott az álom.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
