I. rész
Ahogy felnőttél, úgy tudatosult benned az is, hogy március huszadika ugyanolyan nap, mint a többi - semmiben sem tér el egy átlagos hétköznaptól. Nincsenek csomagolt ajándékok, amelyek rád várnának, nincs torta, amely a konyhában lévő asztal tetején díszelegne, és nincs senki, aki az otthonodban várna rád, főleg nem a rokonaid. Elmúltak már azok a napok, amikor a családi ház megtelt emberekkel valakinek a születésnapjának az alkalmából, és valószínűleg soha többé nem jönnek már vissza. Édesanyáddal még csak nem is tartózkodsz egy kontinensen, nemhogy egy épületben.
Általános iskolás korod óta az volt az álmod, hogy kiköltözhess Dél-Koreába, és most, hogy már itt vagy Seoulban, és egyenesen a koreai levegőt szívod, képtelen vagy elhinni, hogy mindez valóra vált. Ráadásul nem is vagy egyedül: két legjobb barátnőd veled tartott, és ők is ugyanolyan csillogó szemekkel pillantottak végig a főváros felhőkarcolóin, mint ahogy azt te tetted. Olyan friss emléknek tűnik, mégis, hogyha belegondolsz, igazából már több mint fél évvel ezelőtt történt, hogy leszálltatok az ide tartó repülőről. Ettől a ténytől függetlenül te még mindig úgy érzed, mintha egy illúzióba csöppentél volna.
Miután két legjobb barátnőddel befejeztétek a tanulmányaitokat Magyarországon, mindhárman dolgozni kezdtetek, hogy összegyűljön a pénz az utazásra. Majdnem három évetekbe került, mire sikerült elegendő pénzt megspórolnotok ahhoz, hogy külföldön megfelelő megélhetési körülményeket legyetek képesek számotokra létrehozni. Te a munka mellett még arra is időt szakítottál, hogy kialakíts magadnak egy egészséges étrendet, aminek köszönhetően jó pár kilótól sikerült megszabadulnod, ezzel növelve az önbizalmadat.
Március huszadika. Egy olyan nap, amire egy idő után már senki sem vár, mert tudatosul benne, hogy ismételten öregedett egy évet. Te is így vagy vele - a születésnapod kicsit sem hoz lázba, így hát azzal a szándékkal maradtál az ágyadban, hogy átalszod az egész napot.
Valószínűleg így is tettél volna, ha a két legjobb barátnőd nem létezne.
Hatalmas ajtódörömbölésre ébredsz fel. Először úgy vagy vele, hogy hagyod a francba: talán ha elég csendes maradsz, a téged zaklató ember(ek) azt gondolják, nem vagy itthon, és lelépnek, anélkül, hogy neked ki kelljen kelned a takaród alól.
- ÉVI! TUDJUK, HOGY ITTHON VAGY, SZÓVAL MOST AZONNAL NYISD KI AZ AJTÓT! – hallod meg a nagyon is ismerősen csengő ordítozást.
Boglárka - becenevén csak Bogi – a két legjobb barátnőd közül az egyik, aki veled tartott Seoulba. Sötétszőke haj, kék szempár, valamint feneketlen bendő – ezek azok a dolgok, amik a leginkább jellemzőek rá.
- TE SEM AKARNÁD KIFIZETNI AZ AJTÓ BETÖRÉSÉVEL JÁRÓ KÁROKAT, JÓL SEJTEM?
A másik ordítozó Bogi mellett az Szasza, vagy ahogy már általános iskola óta hívjátok egymást, a ’tázsvííred’. Ő volt az, aki feldobta az ötletét annak, hogy mi lenne, ha ők is veled jönnének Dél-Koreába.
A két lány örökös bíztatása nélkül valószínűleg még a közelébe sem lennél Ázsiának, nemhogy Seoulnak. Nagyon sokat köszönhetsz nekik, hiszen ők tartották benned a lelket, akárhányszor fel akartad adni azzal az indokkal, hogy úgyse tudtok összegyűjteni elég pénzt ahhoz, hogy kiköltözhessetek. Ennek ellenére most mégis itt vagytok.
- MEGYEK MÁR, MEGYEK MÁR! – kiáltod kissé ingerülten, majd nagy nehezen, de kitápászkodsz az ágyadból.
- Boldog születésnapot, Yeo! – visítják egyszerre, majd a nyakadba vetik magukat, ahogy kinyitod előttük a bejárati ajtót.
- He? – tetteted a hülyét, figyelmen kívül hagyva azt az aprócska tényt, hogy szinte fojtogató erővel szorítanak magukhoz.
- Ne mondd már, hogy elfelejtetted! – jelenti ki Szasza.
- Március huszadika, kápizs? – emlékeztet Bogi.
- Ha nincs tortátok, nem jöhettek be! – közlöd velük, és már épp hajtanád be az ajtót, amikor Szasza megakadályozza.
- Tortánk az nincs, de van valami sokkal nagyobb meglepetésünk!
- Bizony ám, szóval engedj be minket, most azonnal! – vigyorodik el Bogi, majd arrébb lök téged, ahogy becsusszan a lakásodba, nyomában Szaszával.
Barátnőid kényelmesen levágódnak a kanapéra, mintha csak otthon lennének, de ez téged nem igazán lep meg. Mind a hárman ugyanígy viselkedtek egymás házában.
- Na, érdekel a meglepetésed vagy sem? – kérdezi Szasza.
- Remélem, hogy nem egy újabb dildót vettetek nekem, mint ahogy azt tavaly is tettétek…
- Tényleg, azt vajon hol rejtegetheted? – érdeklődi meg Bogi.
- Tutira a hálószobájában, valamerre az ágya környékén.
Vetsz Szaszára egy éles pillantást, mire ő nem bírja ki tovább nevetés nélkül. A kíváncsiságod azonban szinte már a tetőfokára hág azzal kapcsolatban, mégis miféle ajándékot terveltek ki számodra, ezért leülsz közéjük a kanapéra, és türelmetlenül pillantasz egyikőjükről a másikra.
- Kiböknétek már végre, hogy mi a meglepetésem?
- Ejj, nézz csak rá, milyen feszült lett hirtelenjében! – húzza az agyad Szasza.
- Mondjuk már el neki, már nagyon érdekel a reakciója!
- Na jó, akkor mondom én. Találkoztam egy ismerősömmel, aki említette, hogy hallott mostanság valaki kifejezetten érdekes dologról, és megérdeklődte felőlem, hogy érdekel-e a dolog. Ismer ugyanis hat srácot, akik az alatt a név alatt működnek, hogy Best Absolute Perfect, de én csak B.A.P-nek hívom őket. Lényeg a lényeg, nem ismerik őket túl sokan, mert privát fellépéseket tartanak. Azonban ezek a fellépések nem éppen nevezhetőek mindennapinak.
- Olyanok, mint a chippendale fiúk! – súgja oda neked Bogi.
- Nem, egyáltalán nem olyanok, mint a chippendale fiúk, már megmondtam, Bogi! Mindannyian jól táncolnak, és mindannyian fiatalok. Utánuk néztem, és akiknek már volt része az előadásukban, egyöntetűen azt mondták, hogy megérte az utolsó fityingig is. Nem vetkőznek le, csak kissé hiányos öltözetekben adnak koncertet. Ennyi!
- És ez a B.A.P mégis hogyan kapcsolódik a születésnapomhoz? – kérded.
- Úgy, hogy a születésnapod alkalmából felbéreltük őket! – kiáltja Bogi.
- MIFASZ?! Mégis mi a franc ütött belétek? Hülyék vagytok?
- Ugyan már! Mindig is amiatt sírtál, hogy neked nem kell egy európai pasi sem, csakis valaki olyan, aki ázsiai, de legfőképp koreai. Most pedig itt lesz egy egész csapat, és mind a hatan rád próbálnak majd hatni! – magyarázza Szasza.
- Bazdmeg, ez az egész úgy hangzik, mintha hímringyóknak fizettetek volna egy menetért! Hímringyók, én biztos vagyok benne! – fakadsz ki magadból teljesen.
- Mondom, hogy nem hímringyók, és még csak nem is chippendale fiúk. Ez csak a szórakoztatóiparnak az egyik változata. Ha a B.A.P egy híres banda lenne, amely hat énekesből áll, és közülük van, amelyik énekel és van, amelyik rappel, akkor sem lenne különbség köztük! A szórakoztatóipar az szórakoztatóipar!
Hiába próbál téged meggyőzni Szasza, attól függetlenül még mindig nincs túl jó előérzeted ezzel a B.A.P nevű csapattal kapcsolatban. Ha pénzt kell nekik adni azért, hogy láthassátok őket az átlagnál kevesebb ruhával, mégis hogy ne lennének férfi-prostituáltak?
- Most már amúgy sincs mit tenni, kifizettük őket. – vonja meg a vállát Bogi.
- Csak mondom, hogy egy rakat pénzt dobtatok ki feleslegesen az ablakon. Egész egyszerűen szörnyűek vagytok!
- Azért, mert örömet akarunk neked szerezni? – húz magához közelebb Szasza vigyorogva. – Ráadásul még csak nem is ártatlan módon! Tázsvíír, figyelj… itt vagyunk mi, három totálisan reménytelen és totálisan szűz lány, akikre már rohadtul rá férne egy pasi. Bogival láttunk a srácokról képet, és szinte már biztosra meg tudtuk állapítani, neked melyik az eseted.
- Na ja! Én egy Himchan nevezetű ulzzangot választottam, Szasza pedig a leadert, akinek Bang a neve. Ő a legöregebb közülük!
Hát persze! Más reakciód nincs, csak az, hogy egy rövid és sokatmondó pillantást vetsz az utólag említett lányra, aki erre csak nevetve dől hátra a kanapén, egyszerre felhúzva a vállát és a szemöldökét.
- Tehetek én róla, hogy mindig az idősebbek jönnek be?
- EZ EGY SZAKTANÁRI LESZ! – kiáltja Bogi, mutatóujjával Szaszára bökve.
Mindannyiótokból egyszerre robban ki a röhögés, amint a már régóta nem hallott aranyköpés elhangzik. A középiskolát juttatja az eszedbe, ami számodra olyan, mintha még mindig ott tanulnál, mintha még mindig tizenegyedikes lennél.
- Na szóval, visszatérve a lényegre… itt leszünk nálad, ahogy ők is ide fognak jönni, szóval elfogadhatóvá kell varázsolni a lakásodat!
- HOGY MI VAN?! Szó sem lehet róla! – tiltakozol a lányok felé fordulva.
- Arról, hogy kitakarítjuk az otthonodat, vagy arról, hogy a B.A.P itt legyen?
- Szerintem egy kicsit mindkettőre gondolt – motyogja Szasza.
- Az lehet – bólogat egyetértően Bogi is.
- Hé, figyeljetek már rám egy kicsikét! Mondjátok, hogy csak én vagyok süket, és nem azt jelentettétek be az imént, hogy ezek a hímringyók itt fogják rázni a seggüket az ÉN nappalimban, az ÉN lakásomban?!
- Te, ez még mindig nem tette túl magát azon, hogy ők nem hímringyók!
- Még hányszor mondjuk el neked, hogy ők nem prostik?
- Akárhányszor csak akarjátok, a lényeg még mindig ugyanaz marad! – emeled meg hitetlenkedve a karjaidat. – Basszátok már meg, hát nem gondolhattatok volna valami más helyre?
- Igazából Szasza szeretett volna bérelni egy hotelszobát, de aztán rájöttünk, hogy arra már nem maradt elég megtakarított pénzünk. Az összeset a fiúkra költöttük el!
A tenyeredbe hajtod az arcodat, hiszen már semmi mást nem tudsz hozzáfűzni a dologhoz. Egész egyszerűen képtelen vagy elhinni, hogy a legjobb barátnőid valami ilyet tettek. Mégis mennyi, sokkal hasznosabb dologra költhettétek volna el azt a megtakarított pénzt?! Mondjuk BIGBANG koncertjegyre! Mmmm, Taeyang és az ő félmeztelen teste, valamint azok a mozdulatok, amiket a csípőjével csinál… még a nyál is szinte kicsordul a szádból, ahogy elképzeled lelki szemeid előtt azokat a gifeket, amiket előző éjjel láttál Tumblr-ön…
- Most szerinted tényleg sír? – hallod meg Szasza suttogását.
- Nem tudom. Mégis mit kéne csinálnunk?
- Nagyon lassan felemelkednünk a kanapéról, kiosonni az ajtón keresztül, aztán amint kiértünk, villámgyorsan megkeresni a legközelebb eső kínai éttermet, ahol árulnak szecsuáni csirkét sülttésztával.
- Ez egy jó ötlet! Indulhatunk? – mozdul szinte azonnal Bogi.
- Szerintem…
- Idióták, nem sírok! – szakítod félbe Szasza mondanivalóját, ahogy megemeled az arcodat. – Legalábbis még nem. Majd csak akkor, ha itt lesznek.
- Azt te csak ne merészeld! Attól függetlenül, hogy te tökre be vagy szarva hat iszonyúan jóképű sráctól, én kiszemeltem magamnak az egyikőjüket, akivel szeretnék is valamire jutni!
- Mégis hogy tudod te ilyen lazán kezelni a szüzességed elvesztését?
- Ki beszélt itt neked arról, hogy lefekszek vele? Eszem ágában sincs csak úgy sitty-sutty neki ugrani, mint valami kiéheztetett ribanc!
- Pedig te pontosan annak felelsz meg. – jegyzed meg vigyorogva.
- Az lehet, de azért vannak határok, amiket betartok. Nem vagyok egy komplett idióta. És hidd el, amint rápillantasz a maknae-ra, azonnal az lesz az első gondolatod, hogy meztelenül akarod őt látni. – kacsint rád bíztatóan Szasza.
Barátnőddel ellentétben, aki az idősebb korosztályt preferálja, te sokkal inkább a veled egykorú vagy a te életkorodat két-három évvel meghaladó fiúkra figyelsz fel. Ezt természetesen Szasza nagyon is jól tudja; amióta megismertétek egymást, azóta tisztában vagytok egymás elvárásaival, ha pasikról van szó. Így hát a lánynak egyáltalán nem okoz gondot az, hogy hat srác közül kiválassza a legfiatalabbat, és rábökjön: „Na, ő lesz az, aki be fog jönni a tázsvííremnek!” Ezen a téren szinte már kiszámítható vagy.
- Lányok, ha akarunk valamire jutni estig, akkor még most el kéne kezdenünk kicsicsázni a házat! – szólal meg ezúttal Bogi.
Így történt az, hogy a nap hátralévő részét takarításával töltöd el két legjobb barátnőd társaságában. Sosem gondoltad volna azt, hogy pont az általad leginkább megvetett tevékenységgel fog eltelni a születésnapod, de pár órával ezelőtt azt sem gondoltad volna, hogy hamarosan férfi-prostituáltak fogják ellepni az otthonodat.
Ez év március huszadikája minden értelemben hihetetlen számodra, és még a java hátra van.
Míg Bogi és Szasza azon civakodnak, vajon a merész, de azért nem kurvás ruhának kéne rajtad lennie - ami az előbbi lánynak az ötlete -, vagy szimplán csak egy szexi és csipkés fehérneműnek - ez természetesen az utóbbié -, addig te bambán álldogálsz az egész alakos tükör előtt, önmagadat figyelve benne. Készen állsz te vajon mindarra, ami az éjszaka folyamán bekövetkezhet? Még senki nem látott téged meztelenül, soha - még a mögötted vitázó barátnőid sem, nemhogy egy fiú!
Maga a szex gondolata sohasem volt riasztó számodra. Néztél már pornót, írtál is pornót, szóval egészen pontosan tudod azt, mégis mi történik akkor, ha két ember vágytól fűtve egymásnak esik. De hogy te magad is átéld ezt… vajon eléggé fel vagy rá készülve?
Ennek a kérdésnek a válasza csak később fog kiderülni, nem most. És addig meg kell próbálnod kiélvezni minden egyes előnyét annak, ami rád vár.
- Arra nem gondoltatok, hogy felveszem alulra a szexi és csipkés fehérneműt, rá pedig a merész, de azért nem kurvás ruhát? – fordulsz a lányok irányába.
Kérdésedre mind a ketten felkapják a fejüket, majd rád pillantanak: Szasza futólag végigmér, míg Bogi gondolkodó pózt vesz fel, ahogy helyet foglal az ágyad sarkán. Pár pillanat elteltével már képes vagy leolvasni az arckifejezésükről, hogy beletörődtek döntésedbe.
- Ti egyébként mit vesztek fel?
- Én egy rózsaszín, pánt nélküli felsőt és egy bőrnadrágot. Szasza pedig elmondása szerint semmit.
- Csakis akkor fog rólam lekerülni a ruha, ha azt a leader képes lesz levarázsolni a szemeivel! Addig, amíg nem sikerül neki, egy piros mini lesz rajtam.
- Hmm – hümmögöd, megelégedve barátnőid válaszával. – Akkor már csak nekem kell kiválasztanom, hogy egészen pontosan mit is vegyek fel.
- Pár lépéssel lemaradtál, tázsvíír! Én már nagyon is jól tudom, mi lesz rajtad!
Kissé megtántorodva tekintesz Szaszára, aki egy sátáni kacaj kíséretében a táskájához rohan. Vetsz Bogira egy pillantást, hátha neki van fogalma arról, mi a másik lány terve, azonban ugyanolyan értetlenül néz vissza rád, mint ahogy azt te is teszed.
Tázsvííred egy bevásárló szatyrot kap elő, amit végül egy lendületes mozdulattal feléd hajít; nem sok választ el tőle, hogy a földön végezze, de az utolsó pillanatban épphogy sikerül elkapnod. Beletekintesz a zacskóba, kíváncsian felmérve annak tartalmát, majd ahogy tudatosul benned, mi található benne, vörös fejjel dobod az ágyadra.
- Én ezt nem veszem fel! – kiáltod zavartan.
- Miért, mi van benne? – szalad a szatyorhoz érdeklődően Bogi, majd ahogy ő is vet rá egy pillantást, csak nevetni kezd.
Nem véletlenül emlegetett Szasza szexi és csipkés fehérneműt - a táskában ugyanis az található, ráadásul egy konkrét szett. Ahogy Bogi vihogva kiemeli a két, vékonyka anyagot, te még inkább kipirultabban veszed le róla a szemedet. A kék alapon fekete csipkés melltartó és alsónemű elég kihívó, szinte már botrányos a te részedről, de azt nem tagadhatod le, hogy iszonyat jól néz ki.
- Garantálhatom, hogy ezzel márpedig teljesen megvadítanád a maknae-t!
- Egyáltalán hol vetted te ezeket? – rázza meg a kezében a ruhadarabokat Bogi.
- Uhh, valami elég bizarr nevű boltban találtam rájuk, talán ’Matoki’ volt a neve. A napokban jelent meg egy új kollekció, aminek MATO a neve. Amit a kezedben tartasz Bogikám, az is annak a része, és Totomato a neve. – jelenti ki Szasza egy elégedett vigyorral az arcán. – Egyébként rajtam is egy hasonló van, csak az úgy van elnevezve, hogy Shishimato. Ha maradt volna még pénzem a bevásárló-körutam végére, neked is vettem volna egyet rózsaszínben. Annak Tatsmato vagy mi a neve.
- Semmi baj! Majd ha elmondod, hol van ez a Matoki üzlet, megnézem magamnak. Na de Évi! Fel is próbálod ezt a szettet vagy csak nézegeted?
Bizonytalanul lépsz oda Bogihoz, aki a szemöldökét húzogatva adja át neked a fehérneműt - nem csak kinézetre szép, tapintásra is kellemes.
- Amíg te öltözöl, addig mi Bogival keresünk neked valami göncöt, amit azokra a gyönyörűségekre ráhúzhatnál!
- Csak legyünk túl a mai napon, hogy kinyírhassalak titeket…
- Szerintem te a mai nap után a talpam nyomát fogod csókolgatni!
- Még a legszebb álmaidban sem tennék ilyet! – kiáltod, mielőtt belépnél a fürdőbe.
Aggályaid ellenére egészen gyorsan válsz meg előző ruháidtól, hogy lecserélhesd őket vadonatúj szerelésedre. A tükörbe pillantva szinte magadra sem ismersz: az egyébként barna, göndör hajad végén kékre színezett tincsek tökéletesen passzolnak a melltartódhoz és az alsóneműdhöz, amiért egy piros pont jár Szaszának. Nem tudod, hogy volt képes ilyen pontosan eltalálni, de majd később, ha eszedbe jut, mindenképp megtudakolod tőle. Smink az nincs rajtad, hiszen egész nap itthon voltál, de szinte látod magad előtt, hogy a fekete szemceruzával meghúzva a tusvonalat milyen szépen ki tudod majd hangsúlyozni kék íriszeidet. Így hát nem is tétovázol tovább, hozzákezdesz a „kimaszkírozásodhoz”.
- Kész vagy már, Évi? Bejöhetünk?
- Várjatok még egy kicsit, épp sminkelek!
- De már magadra öltötted a harci felszerelésedet, nem? Látni akarom, tázsvíír!
- Egy kis türelmet, ha kérhetek! – emeled meg a hangodat.
Mondandód értelmét veszti, miután hallod az ajtó nyitódását; még csak egy törülközőt sem tudsz magad elé kapni, amikor a legjobb barátnőid sikeresen bejutnak a helyiségbe, majd rád pillantanak.
- Azta kurva mindenségit! Bogikám, kapard fel az államat a padlóról!
- Elképesztően nézel ki, Évi! Tessék, ezt a rucit vedd rá! – pattog előtted izgatottan Bogi.
Egy fekete, egyszerű és térdig érő egyrészes szoknyát nyom a lány a kezedbe, míg Szasza egy magassarkú cipőt rak le eléd a földre, aminek pont akkora a sarka, hogy azért járni még tudsz benne.
- Kapd össze magad, addig mi is átöltözünk valami parti-képesebb hacukába!
- Jól van, jól van, csak tűnjetek már el innét! – mormogod, elhessegetve őket.
Már izzad a tenyered az idegességtől, ahogy ülsz a kanapén. Csak a hallásodra tudsz támaszkodni, ugyanis Bogi tett arról, hogy mindenképp meglepetésül érjen téged a B.A.P látványa; fogalmad nincs, mégis honnét szerzett szemkendőt, de most nincs időd ezen gondolkozni. Vakon és hihetetlenül feszülten, mégis valamilyen szinten izgatottan vársz valamiféle vezényszóra vagy bármire, ami jelzi azt, hogy újra visszanyerheted a látásodat.
Halk beszédet hallasz, ráadásul még csak nem is magyarul, hanem koreaiul; Bogi és Szasza is az anyanyelvén beszél, ha valamelyikőtök lakásán vagytok, és csak akkor váltanak át a másik nyelvre, ha azt a helyzet megkívánja.
Hacsak a két lány nem hozott be egy, az utcában gyanútlanul sétáló koreai embert az épületbe, akkor az azt jelenti, hogy minden bizonnyal megérkeztek a fiúk.
Türelmetlenül kezdesz el fészkelődni, próbálva felkészíteni magadat lelkileg az elkerülhetetlenre. Innen már tényleg nincs vissza út. Ha a Best Absolute Perfect itt van, nincs menekvés. Szembe kell nézned velük, és félre kell tenned a stresszt.
A BIGBANG-től a ’Bang Bang Bang’ - nem kell eltelnie két másodpercnek se ahhoz, hogy tudatosuljon benned a hirtelen felcsendülő szám címe a kedvenc bandádtól. A szemkendő lekerül rólad, legjobb barátnőid pedig helyet foglalnak melletted, téged közrezárva. Ahogy próbálsz hozzászokni a fényviszonyokhoz, a szemed egyre inkább kezdi befogadni a tőletek tisztes távolságra lévő hat személy hátát.
- Balról-jobbra bemutatom neked a B.A.P tagjait, azaz Jongupot, Himchant, Zelót, Banget, Youngjae-t, és Daehyunt.
Szasza időzítése tökéletes volt, ugyanis amint befejezi sietve elhadart mondatát, addigra már el is kezdődik a műsor. Mindannyian mozogni kezdenek, felvéve valamiféle formációt; az első, aki közvetlenül eléd áll, az Jongup, és amikor kinyitja a száját, akkor tudatosul benned, hogy ez nem csak egy egyszerű tánc lesz – énekelni is fognak, mintha ők lennének a BIGBANG tagjai.
Taeyang részét az imént említett Jongup kezdi el énekelni, aki szinte teljesen ugyanolyan ruhákat visel magán, mint amilyeneket Tae az MV-ben: egy fekete bőrkabát, ami alól tökéletesen kilátszik a kockás mellkasa. A mozdulatok, amiket levág, szinte még azok is abszolút megegyeznek a BIGBANG-es biasodéval, de ez nem azt jelenti, hogy nem éri el vele a kívánt hatást. Sőt! Abszolút a kedvedre való, amit előtted csinál, és szinte öntudatlanul dőlsz előrébb a kanapén, immár nyugodtabban, de ugyanolyan hevesen dobogó szívvel – a stressz helyét maradéktalanul átvette az izgalom.
A következő, aki T.O.P részére pattan be eléd, az Himchan. Az ő öltözete teljes egészében eltér a híres bandatagétól, ugyanis rajta egy szaggatott mellény van, alatta egy fehér, majdhogynem átlátszó trikóval, a feje búbján pedig a kimaradhatatlan cowboy-kalap virít. Mellé, Himchan irányába fordulva Bang áll be, akin ugyan nincs egy komplett asztronauta jelmez, hanem csak a hozzá tartozó sisak, valamint egy fekete bőrnadrág. Az ő mellkasa premier plánban látható, és a szemed sarkából észreveszed, hogy Szasza a térdén támaszkodva előrébb hajol, le se véve a pillantását a leaderről. A kettős T.O.P részét felváltva, egyfajta duóban adja elő, ami ellen nincs semmiféle kifogásod, ugyanis remekül megoldották.
Himchan és Bang helyét Youngjae veszi át, aki Seungri szerepét tölti be. Ő egy fehér inget visel, ami félig ki van gondolva, de azt is csak akkor lehet észrevenni, amikor a fekete nyakkendő épp nincs az útban. Az ő mellkasára szinte rá sem lehet látni, de emiatt egy kicsit sem vagy felháborodva: amilyen aranyos arca van, el sem várnád tőle, hogy egy szál gatyában rázza. Az énekhangja kárpótolja mindezt.
Szinte beleszédülsz abba, ami ezután következik: a közös résznél, amikor egyikőjük sem énekli a maga szólóját, beállnak egy sorba, és ahogy a refrént adják elő, ritmusra, tökéletes összhangban mozgatják a csípőjüket. Képtelen vagy elszakítani a tekintetedet attól a látványtól, ami előtted van, de még csak eszed ágában sincs akár egy tizedmásodpercről is lemaradni.
Ahogy visszahelyezkednek az alap formációjukba, Daehyun lép eléd, egy lyukacsos pólóban, ami alatt nincs semmi, valamint egy ezüstszínű zakóban és egy fekete bőrnadrágban. Ő Daesung részét adja elő mindenféle hiba nélkül.
Már csak egy tagnak a része maradt hátra, Kwon Jiyongé, azaz G-Dragoné, aki a BIGBANG leadere. Kifejezetten kíváncsi vagy arra, hogy az ő szólóját mégis hogyan adják majd elő, ugyanis az MV-ben egy nőt láncokra verve, mintegy kutyaként ábrázoltak, aki úgy táncolt, mintha rángásai lennének.
Nem kell sokat várnod arra, hogy választ kapj erre: egy fekete hajú, a tagok közül a legmagasabb srác lép eléd, akiben amint tudatosul, hogy minden figyelmedet rá irányítod, az arcába húzza a baseball sapkáját. Tesz egy lépést hátra, hogy a teljes alakját szemügyre vehessed, majd egy lassú mozdulattal kigombolja a rajta lévő farmer kabátját. Ekkor döbbensz rá rajta, hogy azalatt semmi sincs, tökéletes rálátást biztosítva a mellkasára - igaz, nincsenek rajta kockák, azonban egy gramm felesleg sem, és a szálkás, vékony test, amivel büszkélkedhet, egy az egyben kifogástalan.
Még csak gondolkodási időt sem hagy neked, felránt téged a kanapéról, mire a hátad mögött Szasza és Bogi vihogni kezdenek. Ekkor tudatosul benned, hogy minden bizonnyal ez a fiú lehet a maknae, akit a lányok már kinéztek neked, és minden bizonnyal az sem lehet véletlen, hogy ő az egyetlen, aki nem csak táncol és énekel közvetlenül előtted, hanem jelen pillanatban a kezedet fogja, miközben közelebb húz magához.
Végigpillantasz rajta, tetőtől-talpig felméred őt abban a pár elérhető másodpercben, ami a rendelkezésedre áll, és egy gondolatbeli pacsit adsz Szaszának.
Valóban az az első gondolatod, ahogy rápillantasz, hogy meztelenül akarod őt látni.
Sosem gondoltad volna, hogy valaha is fogsz ehhez hasonlót érezni, most mégis, ahogy itt állsz, miközben Zelo előtted táncol, szinte alig bírod visszafogni magadat: hozzá akarsz érni. És mintha csak egy gondolatolvasó lenne, ő hozzád ér; egy könnyed mozdulattal siklik végig a tenyere, majd az alkarja a tarkódon, a keze pedig a tincseid között végzi. Hosszú ujjai elvesznek göndör hajadban, és legszívesebben te is ugyanezt tennéd, te is ugyanúgy belevezetnéd a tenyeredet fekete hajkoronájába, mint ahogy azt ő jelenleg teszi. A homlokod az ő homlokát nem érinti, mindössze csak egy hajszál választja el a kettőt egymástól, és ez egész egyszerűen őrjítő hatással van rád. Nem akarod, hogy fent álljon köztetek a távolság, még ha csak olyan minimálisról is van szó, mint pillanatnyilag. Olyan forróvá hevült a tested, amióta hozzád ért, mintha lázas lennél, emiatt pedig az az érzésed van, hogy egyetlen gyógyír minderre az, ha ő tapint, senki más. A másik öt fiú, aki körül vesz titeket, ez idő alatt szinte teljesen a feledés homályába veszett, és az egyetlen, aki középpontban maradt, az Zelo.
Szinte rá sem eszmélsz arra, hogy vége van az ő részének: a lányok azok, akik visszahúznak téged a helyedre, de még ekkor sem vagy egészen tisztában a környezeteddel.
- Megvagy, tázsvíír? – súgja a füledbe Szasza, de nem azért, mert aggodalmaskodik. Pontosan tudja, mégis milyen hatást sikerült elérnie nálad a maknae-nak.
- M-mégis mi a faszom történt az imént? – rebeged ki végül.
- Hát éppenséggel az történt, hogy bevált a tervem. Minden úgy alakult, ahogy mi azt Bogival elterveztük!
Visszafordulsz a srácok irányába, akik a szám végére értek, és a barátnőiddel karöltve tapsolni kezdtek. Ők széles mosollyal az arcukon meghajolnak. Bang leveszi a fejéről a sisakját, Szasza pedig már azonnal oda is rohan hozzá gratulálni, míg Bogi a többiekhez siet oda, hogy megköszönje nekik az előadásukat. Te pedig csak ülsz tovább a kanapén, próbálva feldolgozni mindazt, ami történt. Próbálva feldolgozni azokat az érzelmeket, amik lavinaként értek Zelo érintéseivel.
Felpillantasz, de a fekete hajú fiú éppen háttal áll neked. Daehyunnal beszélget, jókat nevetgélnek; nem tudsz dűlőre jutni annak a terén, hogy oda kéne-e menned hozzá, vagy megvárnod azt, hogy ő keresi-e a társaságodat.
Ha egyáltalán keresi ezek után is.
Pénzért vannak itt, semmi másért. Mégis miért állna le beszélgetni az egyik ügyfelével, miután végzett mindazzal, amiért idejött?
- Szia! – hallod meg a koreai köszöntést magad mellől, és ahogy felpillantasz a padlóról, úgy tudatosul benned, hogy Youngjae az, aki megszólított.
- Szia! – viszonzod te is a gesztust, átváltva magyarról koreaira.
- Hogy tetszett a műsorunk? A barátnőid kitettek magukért, hogy minden úgy alakuljon, hogy neked megfeleljen.
- Nagyszerűek voltatok! Sokkal jobb volt, mint vártam.
- Melyik volt a kedvenc részed? – mosolyog rád ártatlanul, de a szemében látod azt a csillogást, ami elárulja, pontosan tudja a kérdésére a választ.
- Na vajon? – nevetsz fel.
- Nem akarsz vele egy kicsit beszélgetni? Elég régóta csináljuk azt, amit, de volt egy nagyobb szünetünk.
- Mégis miféle szünetetek? – érdeklődöd meg.
- Akadt egy kis problémánk a menedzsmenttel, de mostanra már úgy-ahogy helyrejött. Az időnket leginkább arra használtuk fel, hogy beérjük magunkat tanulás ügyben, és ez volt a legelső előadásunk azóta. Zelo igyekezett mindent bele adni.
A fiú neve hallatán zavartan elfordítod a fejedet, amire Youngjae csak kuncogással reagál. Feláll, és te azt hiszed, hogy már vissza se fog jönni, azonban amikor ismét helyet foglal melletted, valami hideget a karodhoz nyom.
- Tessék, egy kis pezsgő! Valamennyire biztosan ellazít.
- Köszönöm! – mormogod, ahogy belekortyolsz a pohárba.
- Na szóval… tényleg nem akarsz odamenni hozzá? Biztos vagyok benne, hogy egyáltalán nem lenne ellenére! Nagyon kedves srác, aki könnyen zavarba jön. Csak akkor tudja adni a keményet, amikor énekel! – böki meg a válladat játékosan.
- Meddig vagytok itt? – tereled inkább a témát. Youngjae csak egy apró mosollyal rázza meg a fejét, de beletörődik a döntésedbe.
- Ameddig jól érezzük magunkat. Ahogy látom, a többiek még elemükben vannak, szóval szerintem még sokáig.
- Értem. – motyogod, ahogy kissé szomorkásan forgatod a kezedben a poharat, figyelve benne az aranyszínű pezsgőt. – Te mit tennél a helyemben?
- Először is, innék valami erősebbet, mert ezzel a kedvetlenséggel nem javítasz a helyzeteden. Utána pedig odamennék Zelóhoz, mert tisztában vagyok azzal, hogy félénk, azaz akármennyire is ide szeretne jönni hozzád, nem mer.
- Hát nem tudom, hogy velem van-e a probléma, de valamiért a félénkségét nem szűrtem le abból, amit levágott előttem! – jelented ki nevetve.
- Mint azt már mondtam, csak akkor merész, ha énekel, de egyébként még a légynek sem tud ártani. Muszáj megtenned felé az első lépést, hogy tudja, te sem csak szórakozni akarsz vele. – magyarázza.
- Hogy érted azt, hogy én sem? – vonod fel kérdőn a szemöldöködet.
Youngjae az, aki ezúttal zavartan fordítja el a fejét, és ekkor jössz rá arra, hogy valami olyat mondott, amit minden bizonnyal nem szabadott volna. Talán voltak már olyan lányok, akik csak szórakozni akartak vele? Azért lenne olyan zárkózott?
- Felejtsd el, amit mondtam! – szólal meg pár pillanattal később a fiú. – Csak menj oda hozzá, és beszélgessetek el egy kicsit!
- Jól van, jól van! – pattansz fel. – De először is fontolóra veszem a tanácsodat, és keresek valami erősebb alkoholtartalmú italt.
Bíztatóan tartja fel a mutatóujját Youngjae, ahogy utadra bocsájt, te pedig célirányosan indulsz el a konyha irányába. Amint beérsz a szűkös helyiségbe, már veszed is elő a poharat, hogy önts magadnak egy kis pálinkát, amit még Magyarországról hoztatok a lányokkal. Már éppen, hogy a szádhoz emeled, hogy egy húzóra lehajtsd, amikor kiszúrsz az ajtóban egy fekete hajkoronát. Amint odapillantasz, Zelót látod meg, aki amint ráébred arra, hogy észrevetted őt, már húzza is fel a nyúlcipőt; csakhogy ahelyett, hogy egyenesen hátat fordítana neked, és elsietne valahová, sietségében - és ügyetlenségében - nekimegy az ajtófélfának.
- Úristen, jól vagy? – rohansz oda hozzá hezitálás nélkül.
- Igen, igen, jól vagyok, nem történt semmi baj! – mondja orrhangon, mindezt egy fájdalmas grimasszal az arcán, miközben az orrát fogja.
- Biztos vagy benne? Én csak láttam, ami történt, és még nekem is fájt!
- Biztos. Nem kell aggódnod miattam!
Ezúttal már óvatosan fordul meg, félve attól, hogy még egyszer nekimegy valaminek, azonban te képtelen vagy arra, hogy úszni hagyd a lehetőséget. Az érintetlen pálinkát magad mögött hagyva eredsz a maknae nyomába.
- Nem csoda, hogy ilyen gyors, ilyen hosszú lábakkal – mormogod magyarul, még mielőtt utolérnéd. – Oppa!
A „varázsszóra” Zelo azonnal megáll, egész pontosan lefagy, ahogy feléd fordítja a fejét, halvány pírral az arcán. Nem tudod megállni, hogy ezen a látványon el ne mosolyodj, és ahogy odalépsz hozzá, az ajkaid csak még szélesebbre húzódnak.
- Nagyon szépen köszönöm, hogy mindannyian eljöttetek a születésnapom alkalmából, és előadtátok az egyik kedvenc számomat. – hajolsz meg előtte. - Remek volt a műsor!
- Sz-szívesen! – jelenti ki szinte már paradicsom vörös arccal. – É-én örülök neki, ha tetszett. Egy kicsit bizonytalan voltam abban, hogy nem volt-e túl sok, amit csináltam.
- Nem volt az, sőt! Ha kíváncsi vagy a véleményemre, az a rész volt a hab a tortán.
- T-t-tényleg? Akkor jó! – derül azonnal jókedvre.
- Tényleg! Egyébként nagyon jól rappelsz! Mikor kezdted el?
Beszélgettek - több órán keresztül, megállás nélkül, kivesézve minden egyes témát, ami csak szóba jöhet, miközben egyre több és több dolgot tudtok meg egymásról; például azt, hogy eredetileg az a neve, hogy Choi Junhong: a Zelo név 'Zelos' görög isten nevéből származik, aki a rivalizálás istene volt. Azért nevezik őt így, mert keményen dolgozott azért, hogy ilyen jól tudjon táncolni és rappelni. Imád gördeszkázni, szereti a kimchit, de a koktélparadicsomot sokkal inkább. Te is mesélsz magadról olyan dolgokat, amikről azt érzed, szívesen megosztod vele. Jókat nevettek, jól érzitek magatokat egymás társaságában, hallótávolságon kívül a többiektől.
- Hozok magunknak valami innivalót! Te mit kérsz?
- Hozd azt, amit találsz! Nekem teljesen mindegy.
Mosolyogva bólint egyet, és már készül felállni, amikor te elkapod a még kanapén tartott kezét, és visszahúzod őt, alig észrevehetően közelebb iszkolva hozzá. Zelo kérdőn pillant rád, nem értve, hogy miért akadályoztad meg őt, de te csak egy nagyot nyelsz. Minden bátorságodat össze kell kaparnod ahhoz, amit tenni próbálsz. Ha mégsem sikerülne úgy, ahogy szeretnéd, mégis mit veszíthetsz? Sokkal inkább bánnád, ha meg sem próbáltad volna.
Szótlanul nyúlsz az arcához, mire ő összerezzen; meglepetten pillant rád, az arca pedig egyre vörösebb árnyalatot vesz fel, ahogy egészen közel hajolsz hozzá.
Vársz pár pillanatig, azonban Zelo nem mozdul, nem taszít el magától, nem rohan el: ez adja meg számodra az utolsó löketet ahhoz, hogy egy apró, és hihetetlenül bátortalan puszit nyomj a szájára. Egy másodpercig sem tart, te már el is húzódsz, hogy megfigyelhesd a reakcióját.
Váratlanul ér az az intenzív tekintet, ami akkor fogad, amikor kinyitod a szemedet. A maknae pillantása, amit rád vet, szinte lángra lobbantja a testedet, és a következő, amit tapasztalsz, hogy az ő tenyere simul rá az arcodra, és az ő ajkai érintik a sajátodat. Meglepetésedben szinte eltátod a szádat, és ezt Zelo ki is használja: csókra invitál, amit te ösztönösen fogadsz. Lassan, idegőrlően lassan kóstolgat, te pedig öntudatlanul simítasz végig a mellkasán. Az érintésed nyomán libabőrös lesz a teste, és legnagyobb döbbenetedre belenyöszörög a csókotokba.
- Uhh… b-bocsánat! – húzódik el azon nyomban.
- Ne kérj bocsánatot emiatt! Ez csak azt jelenti, hogy valamit jól csinálok, nem? – vigyorogsz rá huncutul. – Vagy talán nem tetszett?
- D-de, az a baj, hogy nagyon is. De én még soha…
Tudod, hogy mire akar kilyukadni: arra, hogy még szűz. De hát te is az vagy, a köztetek lévő kémia pedig egyértelmű már a legelső pillanattól kezdve. Egy fiú sem volt még rád olyan hatással, mint Choi Junhong, és valahogy azt érezted, soha nem is lesz. Ha valakivel le is kéne feküdnöd, legalább valaki olyannal történjen, aki képes belőled olyan érzelmeket kiváltani pusztán a tekintetével, mint ő.
- Én sem. Még soha sem.
- T-tényleg?
- Tényleg.
Idegesen fújja ki a levegőt Zelo, te pedig nyugtatásképp végigsimítasz a kezein, egy újabb csókért odahajolva hozzá. Ő azonnal reagál, és megkönnyebbülten veszed észre, hogy immár nem vontatottan, hanem sokkal inkább tempósabban kóstolgat. Amikor elszakad az ajkaidról, a fejét a nyakadhoz vezeti le, mindvégig az orrhegyével érintve a bőrödet, amitől teljesen kiráz a hideg; azonban a testedet nem csak a libabőr járja át, a vágy is, ami egyre inkább kezd felépülni benned, türelmetlenül éhezve a maknae érintéseire.
A száját visszavezeti a tiédre, azonban ezúttal már a derekad köré kulcsolja hosszú karjait, a csókja pedig egyre lendületesebbé válik, követelőzőbbé. Egy meglepett sóhajjal keveredett nevetés szalad ki belőled, amikor az ujjai a derekad egyik érzékenyebb pontjára tévednek.
- Ez így csikis, hé!
- B-bocsánat…
- Inkább térjünk vissza a tárgyra, oké?
Zelo vigyorogva bólint, ahogy az ajkait a nyakadra nyomja, apró puszikat nyomva a bőröd különböző pontjaira. Kuncogva kapaszkodsz belé, majd fogod magad, és te is elkezded ugyanazt csinálni, amit ő. Egy pillanatra megszívod a kulcscsontja közelében a bőrét, mire ő azonnal kihúzza magát. Nyomban abba is hagyod, amibe belekezdtél.
- Baj, ha ezt csinálom, oppa?
- N-nem, csak szokatlan. Folytathatod…
- Szerinted nem kéne elmennünk valami privátabb helyre? Ahol csak mi ketten vagyunk? – hajolsz el tőle mosolyogva, egy apró puszit nyomva a szájára.
Kipirult arccal, ködös tekintettel pillant rád vissza Zelo, te pedig szinte már nevetve vezeted őt be a saját szobádba, ahova beérve magatokra zárod az ajtót. Ahogy visszafordulsz a maknae irányába, hogy szóra nyisd a szádat, időd sincs reagálni, ő már az ajtóhoz nyom téged; nem annyira, hogy fájjon, de nem is annyira, hogy meg se érezd. Egy remegő sóhaj szalad ki belőled, ahogy Zelo ajkai ismételten megtalálják a nyakadat: az orrhegye csiklandozza, míg a fogai karcolgatják a bőrödet, és szinte azt sem tudod, hova kapd a fejedet, ahogy beletúrsz a fekete tincsekbe, ösztönözve a maknae-t arra, hogy folytassa, amit csinál.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
