Huszonegy éves korára már sok mindent megtapasztalt az életben, azonban a lelki társával azóta sem sikerült találkoznia. Las Vegasból Central City-be költözött, otthagyva édesanyját a szerencsejátékok hazájában, hiszen a munkája ide hozatta.
Rengeteg történetet olvasott Felicity a lelki társakról a neten, valamint könyvekben, és beszélt már olyanokkal, akik rátaláltak a sajátjukra.
Mindig mindenki ugyanazt tapasztalta, kivétel nélkül.
Nehéz rálelnie az embernek a lelki társára. Az ösztöneiben kell bíznia. Nincs semmi minta, nincs semmi név, nincs semmi, amin ki lehetne indulni, csak egyetlen egy érzés:
A fájdalom.
Felicity legjobb barátjának, Barrynek már a kiskorától kezdve ott volt a lelki társa maga mellett. Iris West egy gyönyörű újságírónő, aki együtt nőtt fel Barryvel, és évekig úgy tűnt, a fiú részéről egyoldalúak az érzelmek. Ebben a hitben élve Barry megpróbált valahogy túllépni a lányon.
Legjobb barátjának elmondása szerint Iris sosem járkált el bulizni, sosem lehetett őt látni más fiúk oldalán, ő az írásban és a zenében lelte meg a boldogságát. Emiatt nem is járt randizni.
Barry megpróbált kimozdulni, és a sors össze is hozta őt egy fiatal lánnyal egy bárban.
Azonban amikor a csókra került a sor, a fiú iszonyú fájdalmat érzett a szájában és két másodpercnél tovább nem is bírta.
Ő maga nem tudta, mi történt, de az a fiatal lány előtte úgy tűnt, hogy nagyon is. Egy halvány, kissé csalódott mosollyal az arcán magyarázta el Barrynek, hogy azért érezte azt a fájdalmat, mert már rátalált a lelki társára. És miután a találkozás megtörtént, egy szétválaszthatatlan kapocs keletkezik közöttük, ami ott van, még ha látatlanban is. Ez a kapocs megakadályozza, hogy a társadon kívül mással érintkezhess.
Mégis, ha megteszed, az elviselhetetlen kínnal jár.
Eme információ tudatában pedig Barry úgy döntött, bevallja az érzelmeit Irisnek. A lány pedig egész egyszerűen csak a fiú nyakába borult, könnyek között, mielőtt megcsókolta volna őt.
Felicity féltékeny volt a legjobb barátjára, amikor az beszámolt neki arról, milyen érzelmek rohamozták meg őt, amikor Irissel csókolózott. Hogy mennyire teljesnek érezte magát gyermekkori játszópajtásának ajkaival a sajátján, hogy az egész testét átjárta a békesség, a kiegyensúlyozottság az érzés hatására.
Mióta Barry és Iris egymásra talált, eltelt már fél év, és az egymásra talált páros azóta jegyben jár. Az esküvőt a nyárra tervezik, és természetesen Felicityt is meghívták rá.
Egy üzleti vacsora után, amin a Palmer Technologies alelnökeként vett részt, váratlanul éri főnökének, Raynek a csókja. Nem mondhatja azt Felicity, hogy rossz, mert akkor csak hazudna – Ray ajkai puhák, és kellemes őket éreznie a sajátjaival érintkezni, de Felicity nem érzi azt a mindent elsöprő érzelmet, amiről Barry annyit áradozott.
És ez akkor nem változik, amikor két órával később még mindig a Palmer Tech-en belül ott fekszenek a Ray által berendezett szoba egyik sarkában található ágyban, és amikor Felicity a férfi mellkasához simul, hallgatva annak ütemes szívverését, akkor sem. Ugyanaz az érzés, amit már az MIT-n is tapasztalt Cooperrel:
Mintha valami nem lenne helyes. Mintha valami hiányozna. Valami nincs a rendjén.
Felicity pedig könnyek között inkább azt kívánja, bárcsak érezné azt a gyötrelmet.
Akkor legalább tudná, hogy rátalált a lelki társára. De nem. Ahogy Cooper sem, úgy Ray sem a lelki társa.
Az a fájdalom semmit nem érhet ahhoz, amit Felicity érez, miközben erre gondol.
Az Arrow már évek óta tevékenykedik Starling City-ben. Igaz, Felicity hat hónapja sem költözhetett át Central City-ből ebbe a városba, de rögtön az elsők között hallott a zöld bőrszerkóba öltözött igazságosztóról.
Azonban ez az első alkalom, hogy látja is őt.
’Igazak voltak a szóbeszédek.’ – gondolja Felicity, ahogy végignéz a férfin. – ’Tényleg nagyon feszül rajta ez a bőrcucc.’
- Köszönöm, hogy megmentett… öö… hogy is hívhatnám magát? Mr. Törvényenkívüli? Mr. Arrow? Mindkettő elég bizarrul hangzik. Egyik sem illik magához. – jegyzi meg Felicity, ahogy ellöki magát a sikátor falától, amihez két perccel ezelőtt még oda volt préselve egy alkoholtól bűzös hajléktalan által. – Már nem mintha kifogásolnám a névválasztását, de Arrow? Komolyan?
Felicity Smoak és az a hatalmas nagy szája. Tisztában van a saját, általában negatívnak mondható tulajdonságával, miszerint előbb jár a szája, minthogy az esze, de ezt miért pont a város úgymond „hőse” előtt kell kamatoztatnia, aki ráadásul épp most üldözte el a zaklatóját?
De hogy még milyen hangnemmel tette azt, amit. Felicity sosem gondolta volna, hogy bárkinek is lehet olyan erotikus kisugárzása, mint az Arrownak, és ebbe még csak nem is tartozik bele az a hangelváltoztató készülék, amit akkor használt, amikor ráordított arra a hajléktalanra.
Igen, az az elektronikus hang határozottan csak hab a tortán.
- Persze jobb, mint a Hood, de szerintem valamennyivel több kreativitással kitalálhatott volna egy frankóbb nevet is magának. Látszik, csak akkor volt leleményes, amikor a ruháját választotta ki magának. – motyogja Felicity, és ahogy látja, hogy az igazságosztó tesz felé két lépést, védekezésképp kiteszi maga elé a kezeit. – Elnézést, nem akartam megsérteni! Komolyan nem. Nem gondolom azt, hogy maga nem leleményes, hiszen nem pisztollyal, hanem íjjal járja a várost, ami sokkal halkabb megoldás. Mondjuk ha engem kérdez, maga az íjászkodás nevetséges... és ezt valószínűleg nem pont annak kéne mondanom, aki eleinte ezzel a módszerrel gyilkolt, ugye? – sóhajt fel Felicity, majd elfojt egy mélyről jövő ásítást. – Bocsánat. Ilyen későn, ráadásul ilyen fáradtan semmit nem tudok kiszűrni a mondandómból.
A lány meglepetésére az Arrow szája mosolyra húzódik, és úgy tűnik, jót szórakozik azon, hogy Felicity nem is hagyja őt szóhoz jutni.
Persze nem mintha úgy tűnne, hogy az igazságosztó le akarna vele állni csevegni.
- Talán magának Miss, van más ötlete az Arrow helyett?
Érzi Felicity, hogy a pír az egész arcát ellepi, ahogy meghallja az igazságosztó kacér hangsúlyát. Még a modulátor se tudja leplezni a provokatív hangvételét. Ráadásul ahogy egyre közelebb lép hozzá ez a bőrruhás fickó, a lány egyre inkább vágyakozik arra, hogy hozzáérjen.
Szinte már sóvárog azért, hogy megérinthesse őt, és ez az érzés a frászt hozza rá.
…Ugye ez nem azt jelenti, hogy az Arrow lenne Felicity lelki társa? Ugye nem?!
Mert ha igen, akkor az azt jelenti, hogy nagyon nagy galibába keveredett bele.
- Nem, nincs. – mondja, majd félrenéz, hogy ne kelljen azokba a mélyreható kék szemekbe pillantania.
Várjunk, mégis mióta emelte meg annyira a fejét az Arrow, hogy látszódjon a szinte feketébe menő, sötétzöld maszkja és az íriszei? És mégis mióta van köztük csak három lépésnyi táv?
- És a nevem Smoak. Miss Smoak. Felicity Smoak. De lehetőleg inkább hívjon Felicity-nek, az sokkal kényelmesebb a számomra.
- Felicity…
És ekkor veszhetett el Felicity. Ez az ember, aki éjfél előtt pár perccel felbukkant a Palmer Techhez legközelebbi sikátorban, miután Felicity felsikkantott, és ez az ember megmentette egy íjjal, teljesen levéve a lábáról a lányt a zöld színű bőrszerkójában, anélkül, hogy különösebben megerőltette volna magát. Egy épphogy mosolynak nevezhető gesztus, és egy tulajdonnév kellett ahhoz, hogy Felicity úgy érezze magát, minden megállt körülötte, és csak ő létezik. Csak az Arrow.
Szinte beleszédül, amikor a törvényenkívüli tesz felé még egy lépést, és a bőrkesztyűbe bújtatott tenyerét a lány vállára simítja. Képtelenségnek érzi, hogy ezek után is visszafogja magát attól, hogy ne érintse meg a férfit.
Így hát amikor Felicity finoman megemeli a karját, és a tenyerét az Arrow mellkasára simítja, megszűnik az eddigi sóvárgás, és valami sokkal intimebb érzelem váltja fel azt.
Csak állnak ott egyhelyben, egymásra meredve, de egyikőjük sem mozdul egy tapodtat se. Talán az Arrow is érezné ezt a különös intenzitást? A vágyakozást a másik érintésére?
Sajnos ezekre a kérdésekre nem tudhatja meg a választ Felicity. Az igazságosztó hirtelen elhúzódik, és a varázs megszűnik. A lány ujjai pár pillanatig még ott maradnak a levegőben, mintha még mindig tapinthatná a bőrkabátot, majd ökölbe szorítja őket, mielőtt leeresztené maga mellé.
- Mennem kell. – jelenti ki szimplán a férfi, és már fordul is.
- Tudom.
- Vigyázz magadra, Felicity.
- Te is. – suttogja, de valószínűleg ezt már az Arrow nem hallhatta.
Másnap reggel a munkába beérve az asztalánál egy kávésbögre fogadja Felicity-t, és a lány hálásan biccent az asszisztense, Jerry felé. A tegnapi nagy találkozás miatt egy szemhunyásnyit sem tudott aludni a lány, folyamatosan pörgött az agya. Hajnali kettőkor inkább az ölébe vette a laptopját, és végignézte a Sherlock összes eddig megjelent epizódját. Egyhuzamban. De azokat a hidegkék íriszeket egy pillanatra sem tudta kiverni a fejéből.
Nem érintették meg egymást közvetlenül, abban a testüket fedő kabát megakadályozta őket; de még ha a bőr nem is tapintott bőrt, az a szavakba nem önthető dolog – valamiféle összeköttetés talán? - ott volt köztük a levegőben. Szikrázott, és nem enyészett el. Még csak közel hasonló érzést sem tapasztalt azelőtt az éjszaka előtt Felicity, és nem tudta, hogy ez az újdonsült élmény milyen hatással lehet az életére.
Csak annyit tudott, hogy az Arrow közel sem átlagos számára.
Kellemesen melengeti Felicity kihűlt tenyerét az a pohár, ami a gőzölgő, barna löttyöt tartalmazza, és visszafogottan szürcsölgetve kortyol bele időről-időre. Lassan már tíz perce bent van az irodájában, és még csak a számítógépet sem kapcsolta be. Ha most Barry látná őt, valószínűleg nem is hinne a szemének.
Legjobb barátjának gondolatára egy visszafogott, de őszinte mosoly jelenik meg az arcán.
- Felicity! – lép be az üvegajtón egy széles mosollyal az arcán a főnöke...
…Aki igazából már nem is annyira a főnöke. Akkor a szeretője? Vagy akár mondhatná már a Palmer Tech vezérigazgatóját a párjának is?
Inkább nem akart ezeknek a kérdéseknek a válaszába belegondolni.
- Jó reggelt! – köszönti a férfit, aki egy örömteli mosollyal az arcán húzza fel a székéből Felicityt, hogy megcsókolhassa őt.
Mindkettőjüket váratlanul érinti az, ami ezután történik:
A lány kitágult pupillákkal, könnybe lábadt szemekkel tépi ki magát Ray karjai közül, és az ajkaihoz emeli a kezét. A hirtelen belé hasító éles fájdalmat még mindig érzi a zsigereiben.
Ehhez képest azonban Ray tekintetéből keserűség tükröződik vissza, és azonnal elhúzódik Felicitytől, aki csak lefagyva áll egyhelyben. Nem képes feleszmélni abból, ami az előbb történt, és ezt látva a férfi az, aki először megszólal:
- Mégis mikor találtál rá?
Ray hangja elhaló suttogás, és – még ha akaratlanul is - a lány szíve fájdalmasan rándul össze.
Hogy örül-e annak, hogy találkozott a „kiválasztottjával”, ahogy azt az édesanyja mondta mindig, amikor még Las Vegasban éltek? Persze.
Hogy örül-e annak, hogy Starling City éjszakai bűnözője és egyben nyilakkal lövöldöző igazságosztója, az Arrow a lelki társa?
Arról fogalma sincs.
- Én… nem tudom. Abban sem vagyok biztos, hogy valóságos-e az, amit az imént éreztem. Hogy nem csak valami fantazmagória volt az, ami rám tört. – mondja, de a hangja olyan bizonytalan, hogy még maga a lány sem hiszi el azt, amit motyog, nemhogy még Ray.
- Felicity – lép közelebb hozzá a férfi, majd a tenyerébe veszi a kezét.
Nem érzi azt a melegséget belőle, amit pár nappal ezelőtt, nem érzi azt a különös érzést, ami rátört, akárhányszor a főnöke megérintette őt. Minden hozzá kötődő érzelem a múlté lett.
„És miután a találkozás megtörtént, egy szétválaszthatatlan kapocs keletkezik közöttük, ami ott van, még ha látatlanban is. Ez a kapocs megakadályozza, hogy a társadon kívül mással érintkezhess.”
Létrejött a kapocs közte és az Arrow között, és ez ellen ahogy Ray, úgy Felicity sem tud mit tenni.
- Talán így lesz a legjobb. – közli vele a férfi, és a lány meglepetten tekint fel rá. Azonban Raynek a szemei csukva vannak, és ahogy egy nagy levegőt vesz, egész testében megremeg, és ahogy feltűnnek a sötétbarna íriszek, Felicity látja bennük a kínt, a mélyről jövő, csillapíthatatlan fájdalmat. – Amióta a menyasszonyom – itt megremeg a hangja. - Anna meghalt, nem érzek semmit. És akármennyire is próbálkoztam, nem voltam képes arra, hogy elfelejtsem őt. Szerettem volna, hogy elfelejtesd velem a gyötrődést, ami a gyásszal jár. Én… az utolsó pillanatig hittem abban, hogy talán mi kivételesek lehetünk. Azt akartam, hogy az, ami köztünk jött létre, más legyen, mint a többi.
Mire Ray a mondandója végére ér, Felicity szeméből már folynak a könnyek, de nem is tesz ellenük semmit. Ahelyett, hogy letörölné őket, óvatosan átkarolja a férfi derekát, és magához húzza őt, hogy a karjaiba zárhassa a zaklatott főnökét.
- Muszáj megkeresnem őt, Ray. – súgja a mellkasába Felicity, mielőtt elhúzódna tőle.
Válasz helyett a férfi csak bólint egyet, és ennél több nem is kell a lány számára.
Estefelé már hűvös az idő, ezért Felicity a szoknyája felé ugyanazt a piros szövetkabátot veszi, mint aznap, amikor találkozott a törvényenkívülivel. Ugyanabba a sikátorba megy, ahol megmentette őt, nem messze tőle parkol le az autójával. Lassan közelíti meg a szűkös átvezető utcát, ami szerencsére most hajléktalantól mentes. Paranoia vagy sem, a tabletját nem hozta magával, de a kistáskában ott található a paprikaspray, amit nem is olyan rég vásárolt.
Hogy a sors akarta-e így vagy sem, de fél-háromnegyed órával később felbukkant az Arrow.
- Felicity? – hallja meg az elektronikus hangot, és az említett azonnal a bőrruhás felé fordul, és megszünteti a kettejük között található távolságot. – Mit keresel itt?
- Látni akartalak. Én… itt vagyok már egy jó ideje, és igazából csak remélni tudtam, hogy eljössz. Nem szerettem volna egy ilyen szagos sikátorban kipurcanni, de nem tudtam, hol máshol keresselek. És tudom, hogy ez most úgy hangzott, mintha valaki zaklató lennék, de hidd el, nem vagyok az, igazából nekem már volt olyanom még az egyetemen, és tudom, hogy…
A torkán akad a szó, amikor Felicity megérzi a férfi érintését a felkarján. Mintha a bőrkesztyű, a kabát, és még pár darab ruha nem is lenne ott, ahol az Arrow hozzáért; olyan intenzíven éri a lányt ez a gyengéd gesztus, hogy még a levegőt is muszáj visszatartania, nehogy megremegjen a hangja, amikor újra megszólalna. Azonban megelőzik őt:
- Veszélyes ilyenkor errefelé. Haza kéne menned.
- Nem, nem lehet. Nem tehetem. Addig nem, amíg nem jöttem rá valamire.
- Mégis mi…
Felicity nem hagyja, hogy befejezze a mondandóját az igazságosztó, a száját a maszkoséhoz préseli, ahogy lábujjhegyre áll, és az egyik kezével a mozdulat közben lejjebb húzza a férfi fejét. Mindkettőjük megdermed, várva a mindkettőjük által már megtapasztalt kínt.
Ami nem jön. Csak a teljességgel fájdalommentes, sőt, már szédítő csók, ami egyszerre remegteti meg Felicity lábait és szívét. Ahogy ő, úgy az Arrow is olyan intenzitással viszonozza a csókot, mintha nem lenne másnap.
- Tudtam. – suttogja már milliméternyire a férfi szájától Felicity, közvetlenül azután, hogy elszakad tőle. Légzése szaggatott, de nem csak az övé.
- Honnan? – kérdi, vagyis inkább morogja az Arrow, és a lány egész testén végigsöpör az izgalommal teli remegés.
Öntudatlanul is közelebb préseli magát a másikhoz, aki válaszul a kezét azonnal Felicity derekára simítja, és a szájuk között még inkább csökken a távolság, ami szinte már fizikailag lehetetlenségnek tűnik a lány számára a jelenlegi testhelyzetüket figyelembe véve.
- Nem tudtalak kizárni a fejemből. Sehogy sem ment. Ráadásul valami állandóan húzott errefelé, mint valami láthatatlan…
- …kapocs. – fejezi be Felicity mondatát a férfi, a lány pedig csak bólint. – Én is éreztem. Minden egyes éjszaka eljöttem ide, mindig ugyanabban az időpontban. Mindig ugyanabban, amelyikben találkoztunk.
Mosolyogva tekint fel a maszkosra Felicity, és ekkor rájön arra, hogy aggasztania kéne őt az, hogy fogalma sincs a lelki társának a valódi személyazonosságáról. Egészen eddig el sem gondolkodott úgy igazán azon, vajon ki lapulhat a csuklya alatt.
De ahelyett, hogy ezen törné magát továbbra is, inkább rásimítja a tenyerét az Arrow arcára, majd lábujjhegyre áll, és miután a férfi lehajol hozzá, hogy összeérinthesse az ajkaikat, Felicity belemosolyog a csókba.
Amíg megvan a kiválasztottja, addig ráér később is aggódnia azon, ki is ő.
Felicity tényleg nem erőltette rá arra a lelki társát, hogy leplezze le előtte a kilétét, ami egy idő után már úgy tűnt, zavarja a férfit.
A találkozásaik zökkenőmentesek voltak, csókokkal teljesek. Hogy biztonságosabbak, valamint személyesebbek lehessenek a találkáik, az állandó találkozó helyüket a sikátorból Felicity lakására tették át.
Persze nem ugrottak azonnal a mélyvízbe, ez pedig a szőkeséget kezdte el zavarni.
Az Arrow kissé tartózkodónak, kimértnek tűnt. Felicity akárhányszor ki akarta volna cipzárazni a kabátját, amikor éppen felforrósodott köztük a hangulat, a férfi azonnal megfeszült, és elhúzódott. Onnantól kezdve már nem is igazán akart csókolózni, de nem húzódott el a lány érintésétől. Folytatták a programjukat onnantól, ahonnan abbahagyták: ami alatt azt kell érteni, hogy bámulták tovább a tévét, miközben Felicity a törvényenkívüli ölében ült, aki átkarolta a hasát, néha végigsimítva rajta kesztyűtlen kezeivel.
A lány kezdte magát kissé kényelmetlenül érezni: mintha az igazságosztó csak azért lett volna vele, mert élvezte az érzelemmentes érintkezést. Persze Felicity örült annak, hogy a lelki társával eltölthet egy vagy másfél órát minden második napon, amikor már lement a nap, de erőteljesen arról árulkodott az Arrow viselkedése, hogy neki csak kell egy olyan nő, akihez nem úgy kell hozzáérnie, mintha az valami tárgy lenne.
Felicity meg akarta őt ismerni. Meg akarta ismerni a lelki társát: még ha a nevét nem is, legalább azt, hogy miket szeret, mit csinál az íjászkodáson kívül, azt meg akarta tudni.
- Van családod? – csúszik ki a lány szájából a kérdés, mielőtt meg tudná akadályozni.
- Hmm? – fordul felé a férfi, mintha elsőre fel sem fogta volna, hogy egyáltalán hozzá szóltak. Ez egy kicsit felhergeli a szőkeséget.
- Azt kérdeztem, hogy van-e családod? Van-e valaki, aki vár rád ilyenkor.
- Igen, van. De miért érdekel ez téged?
- Talán mert a lelki társad vagyok, azért! – pattan fel Felicity a kanapéról feldúltan. – Figyelj, ha így haladunk továbbra is, én ezt nem fogom bírni. Jó veled csókolózni, mert tényleg, fenomenálisan csókolsz, és ez nem csak a „sors így akarta” dolog miatt van így, hanem azért is, mert elképesztő a nyelvtechnikád és szeretnék többet tapasztalni belőle. És ezt kizárólag csak a számra értem, semmi másra. – hadarja kipirultan. – Szeretnék rólad több mindent megtudni. Nekem nem elég az, hogy csak ülünk egymás mellett néma csendben már napok óta, miközben fogalmam sincs arról, mi egyáltalán a kedvenc színed. Mondjuk azt ki tudom következtetni, hogy a zöld. – néz végig az Arrow ruházatán. – De hogy például mi a kedvenc ételed? Fogalmam sincs!
Nem lepődne meg azon Felicity, ha most a férfi összekapná a cuccait, és minden szó nélkül elviharozna, és vissza se nézne. Attól még ugyanúgy igazságosnak érezné a saját kifakadását. Igenis joga lenne ahhoz, hogy megismerje azt az embert, akit a sors rendelt mellé, nem?
Azonban a maszkos meg sem rezzen, csak egy kicsit megemeli a fejét, így a lány belát a csuklyája alá. Egyenesen az alatta található, kiolvashatatlan, örvénylő szemekbe mered.
- A chili. – válaszolja a törvényenkívüli, egy pillanatra sem eresztve Felicity tekintetét. – De gyakran járok a Big Belly Burgerbe.
- Starling Cityben ott lehet kapni a legjobb hamburgert. – ért vele egyet a lány.
Bólint egyet válaszképp a férfi, majd visszavezeti a pillantását a televízióra. Felicity vesz egy nagy levegőt, és visszaül mellé a kanapéra, teljes testtel felé fordulva fürkészi a másik arcán látható borostát.
- Amikor még Las Vegasban éltem az anyukámmal, a házunkkal szemben volt egy nagyon jó bisztró. Mindig, amikor odamentem, milánói makarónit ettem. – emlékszik vissza mosolyogva a lány, megnyílva a lelki társának, egy amolyan kezdő löketet adva neki. - Azóta se ettem az ottaninál finomabbat, pedig már évek óta nem látogattam el oda.
Pár pillanatra mintha elmerengene az Arrow, és még ha nem is teljesen irányítja a figyelmét Felicityre, attól még a szőkeség látja, hogy már sokkal inkább lefoglalja az ő beszéde az igazságosztót, mint a tévé.
- Miért költöztél el onnan?
- Az MIT-re mentem egyetemre, Bostonba. Aztán amikor tizenkilenc évesen elvégeztem, Central Citybe költöztem, mert ott szereztem munkát. Aztán ide jöttem, Starlingba, mert egy jobb állásajánlatot kaptam a Palmer Tech-től. Néha elmegyek meglátogatni anyukámat, de már új életet kezdtem itt, és nem áll szándékomban letenni róla. – meséli mosolyogva a lány
- Felicity, én…
- Nem, nem kell. Én nem azért mondtam ezeket el neked, hogy most azonnal mondjál el magadról mindent. Hanem azért, hogy tudd, én nem félek megnyílni előtted. Úgyhogy neked sem kell. Én csak remélem, hogy idővel, de a bizalmadba fogadsz majd.
Nem szól egy szót sem a férfi, de gyorsan mozdul: magához húzza Felicityt, és mielőtt a lány egyáltalán reagálna, már érzi is azokat a pompás ajkakat a sajátján. Az Arrow beletúr a hosszú szőke tincsekbe, mielőtt szorosabban húzná magához azoknak a tulajdonosát.
Esze ágában sincs Felicitynek ellenkeznie a mesés érzés ellen; helyette inkább örömmel mélyíti el kettőjük csókját.
Késésben van Felicity, fél órás késésben, és lélekszakadva rohan végig a Palmer Tech folyosóján a tűsarkújában. Az egész közlekedő visszhangzik a nagy hangzavarban, de egy lelket sem látni rajta, ezért a lány nem is zavartatja magát. Beérkezve az irodájába, a számítógépéhez siet, hogy kinyomtathasson pár papírt. Miközben várakozik, türelmetlenül dobog két ujjával az asztalon.
Amikor a nyomtatás befejeződik, és a frissen elkészült nyomtatványok is benne vannak a Rayhez tartozó fekete dossziéban, megindul a főnöke irodája felé.
Lefékezve az ajtó előtt, kopog rajta kettőt-hármat, és szokása szerint meg sem várva az igazgató válaszát, benyit.
Egyszerre ketten kapják a fejüket a lány felé: Ray felvont szemöldökkel pillant rá, míg a vele szemben helyet foglaló férfi mintha meglepődne a jelenlétén. Amikor találkozik a pillantásuk pár pillanatra, gyorsan rendezi az arckifejezését, de a szőkeség egyenesen Rayhez lép oda, és a kezébe nyomja a dossziét. Eközben a másik – felettébb jóképű - férfi feláll a székéből.
- Felicity Smoak? – kérdi az ismeretlen, mire az említett felé fordul. – Oliver Queen vagyok.
- Persze. Tudom, hogy ki maga, Mr. Queen. – mosolyog rá a lány.
- Ne, hívjon Olivernek. Mr. Queen az apám volt.
- Rendben van, Mr Qu… Oliver. – bólint Felicity, majd Ray felé fordul. – Ugye nem késtem el a papírokkal?
- Nem, épp időben érkezett, Ms. Smoak.
- Akkor jó, hagyom magukat továbbra is... üzletelni vagy bármit is vitatnak épp. Viszlát, Mr… Oliver, Mr. Palmer!
Mosolyogva lépi át a küszöböt Felicity. Hogy mi dobta őt fel ennyire, azt nem tudja, de határozottan jobb lett a hangulata, miután megjárta Ray irodáját.
A következő egy vagy másfél órát programozással tölti el. Frissít egy két dolgot a cég rendszerében, valamint végrehajtja a szokásos ellenőrzését a szerveren belül. Semmi hiba, mint ahogy mindig, ez pedig elégedettséggel tölti őt el. Ő készítette, szóval még jó, hogy nem akadt semmi rosszakaró vírus se benne.
- Jerry! Jerry, itt vagy? – kiáltja a lány, majd felkapja a fejét. Az üvegfalon túl közvetlenül rálát az asszisztensének a helyére, ami üres. – Úgy tűnik, most nekem kell intéznem a kávémat.
Így is tesz: gyorsan megigazítja a felgyűrődött ruháját, mielőtt kisétálna a folyosóra. A földszinten van a kávéfőző automata, szóval le kell mennie a lifttel azért, hogy beszerezze a délutáni koffein-adagját.
Meglepetésére azonban, amikor a liftajtó kinyílik, az nem üres. Egy bizonyos Oliver Queen található benne, és ő is ugyanolyan ábrázattal tekint a lányra, mint ő a férfire. Persze ezt mindketten igyekszik leplezni, és miután sikerül is, Felicity beszáll a liftbe.
- Ms. Smoak, ugye?
- Igen, én lennék az. Sikeres volt Mr. Palmerrel a tárgyalása, Mr. Queen?
- Mint már mondtam, Oliver, ha kérhetem. – mosolyog rá a lányra a férfi. – Mellesleg nem tárgyalni jöttem Mr. Palmerhez. A részvények negyede hozzám tartozik.
- Értem. Akkor csak ellenőrzés? Az mindig kell. Én is szoktam, de én inkább a kényelmesebb utat választom.
- Hogy érti? – vonja fel a szemöldökét kíváncsian Oliver.
Erre Felicity úgy tesz, mintha előtte lenne egy billentyűzet: elkezd a levegőben pötyögni, miközben egy széles mosollyal az arcán tekint fel a férfira, aki válaszul csak elmosolyodik.
- Én nem igazán értek a számítógépekhez.
- Csak meg kell érteni azt, amit mondani akarnak. – emeli meg a mutatóujját Felicity.
- Már miért próbálnának a gépek bármit is mondani?
- Sok mindent mondanak ők, csak a saját nyelvükön. Azt pedig sikeresen kell beszélni. Utána pedig voálá, már be is jutottál! – magyarázza gesztikulálva a lány.
Nem hervad le egy pillanatra sem Oliver arcáról a mosoly, csak akkor, amikor leérnek a földszintre, és kinyitódik a liftajtó. Egy kicsit Felicity is bánja, hogy nem jutott nekik több idő: nehéz elismernie, de kifejezetten jól érezte magát, miközben beszélgetett a férfivel. Pedig ő még azt hitte, hogy Oliver Queen csak egy elkényeztetett playboy. De úgy tűnik, mégse.
- Maga amúgy miért jött le a földszintre, ha szabad kérdeznem, Ms. Smoak?
- Kávéért. De ha jól látom, magára is ráférne. Esetleg meghívhatom egy csészére?
Így kötött ki Felicity Oliver Queennel a cég hátsó helyiségében, ahol az alkalmazottaknak van felállítva egy pihenőszoba. Most is üres, mint mindig, és ez egyszer a lány nem is bánja.
Felicity gyorsan elkészíti Oliver és a saját ízlése szerint a kávét, majd letelepedik az asztalhoz, és a férfi követi őt. Vele szemben foglal helyet, kezében a gőzölgő csészével, és le sem veszi a tekintetét a lányról, aki ezt egyre vörösebb arccal állapítja meg gondolatai közt.
Ő is veszi a bátorságot, és felméri az előtte ülő ex-playboyt. A szmokingja tökéletesen az élére vasalt, egy gyűrődés se található rajta, de Felicity úgy gondolja, hogy Oliver Queen még valami szakadt trikóban is ellenállhatatlanul nézne ki. Mi tagadás, a pletykalapok tényleg nem hazudtak akkor, amikor kivesézték a férfit. Főleg nem Iris. Iris percekig, megállás nélkül tudott áradozni Oliver Queenről, és így utólag belegondolva ezek után Felicity már nem tudott volna szembe szállni legjobb barátjának menyasszonyával.
A szemei. Azok a szemek. Felicity már látott ilyen kék szemeket, ilyen intenzív örvényeket a lelki társa személyében. Ugyanilyen pillantással méregeti őt mindig az Arrow, mintha a lelkébe akarna látni, és megtudni minden apró kis titkát a lánynak.
- Köszönöm a kávét. Nagyon finom volt. – áll fel a csészével a kezében Oliver, majd odalép Felicityhez, hogy tőle is elvegye a már üres kávéspoharat. a lány biccent köszönete jeléül, és odaadja a férfinek, mielőtt ő is felállna.
- Lassan ideje mennem. – szólal meg Felicity. – Nagyon jó volt ez a közös liftezés. Jézus, liftezés alatt mindig nagyon perverz dolgok jutnak eszembe. De a filmrendezőknek is… akárhányszor egy férfi és egy nő belép a liftbe, már terjeng is a szexuális feszültség a levegőben, és csoda, hogy nem tépik…
Egy szempillantás alatt megérzi Felicity, ahogy Oliver szája az övére tapad. Váratlanul éri.
De az sokkal váratlanabb, és meghökkentőbb, hogy nem jelentkezik a fájdalom se.
- Oliver?! Oh. – húzódik el tőle Felicity csodálkozva, miközben az ajkai egy ’o’ betűt formálnak. – Te vagy… te lennél az…?
- Igen, én. Nem bírtam tovább várni a megfelelő alkalomra. – dönti neki a homlokát a lányénak egy halvány mosollyal az arcán, majd lehunyja a szemeit. Vagyis sokkal inkább összeszorítja. – Megőrjítesz, Felicity. Nézni téged, hallani a hangodat, és közben tudni azt, hogy fogalmad sincs arról, ki vagyok igazából… már Palmer irodájában meg szerettelek volna csókolni.
Erre a lány csak felnevet, és Oliver tarkójára simítja a tenyerét, hogy lejjebb hajthassa annak a fejét. Egy széles, és annál őszintébb mosollyal az arcán hajol oda a férfihez, hogy egy forró csókban forrhassanak össze. Oliver karjai a dereka körül, miközben a kidolgozott mellkasa Felicity melleinek nyomódik, csak még inkább fokozta a vágyat a lányban.
- Tudod, hogy mennyi időt megtakaríthattunk volna, ha előbb látogatsz el a céghez?
Oliver válasza erre csak egy őszinte nevetés Felicity ajkai közé, és ő maga is elereszt egy nevetést, amikor a lelki társa a falhoz préseli őt, majd egy mélyről jövő sóhajt, amikor a szájával áttér a nyakára.
Míg a biztonsági őröknek csak a fontosabb termek kameráihoz van hozzáférése, addig Felicitynek az összeséhez. Ahogy a pihenőszobáéhoz is.
Mielőtt kitörölné a „felnőtt tartalmú” videót a Palmer Tech rendszeréből, Felicity biztos abban, hogy mindenképp készíteni fog egy biztonsági másolatot a pendrive-jára.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
