Pofon csattant, kiab�l�s visszhangzott, majd az ajt� csap�d�sa. M�regt�l eltorzult arc l�tv�nya… anyuk�d arckifejez�se s�r�sra k�sztetett. Nem volt benne szeretet, amit akkor l�tsz, amikor egy apr� puszit nyom a homlokodra �s b�szk�n mosolyog, csendben gratul�l. V�gigfolytak a k�nnyek az arcodon, r�sz�radtak a kab�todra, elt�ntek, elm�ltak, mint a csillog�s azokban az �riszekben, amik ahhoz a n�h�z tartoztak, aki felnevelt, melletted volt, meghallgatott azokon a keser�s�ggel �titatott napokon. �s a k�nnycseppek e t�ny miatt csak m�g ink�bb hullottak a szemedb�l, majd a b�r�dbe iv�dtak, mint az ablak �veg�n elp�rolg� es� a forr� ny�ri �jszak�ban. A f�jdalom pedig csak er�s�d�tt minden egyes l�p�ssel, ami a betont �rintette, ami elfeledte egy pillanat alatt a nyomodat, �s senki – m�g te – se tudta, hova hajt a f�nyes csillagokkal ragyog� �g.

M�sodpercek, percek vagy csak �r�kk�val�s�gnak t�n� pillanatok teltek el, am�g meg nem �llt�l. Ott, abban a minutumban elapadtak a k�nnyek, �s az �jf�lt meg�t� �ra harangja �lesen has�tott a csendbe. Az utc�k kongtak az �ress�gt�l, csak az �temes dallam hallatsz�dott a templom fel�l. Egy kutya f�jdalmasan ugatott a zaj miatt, t�rsai pedig v�laszoltak neki. Mintha �ppen nyugtatt�k volna, mert amint a t�bbi elhalkult, annak a hangj�t is elnyelte a s�t�ts�g, n�m�n v�rva a harangsz� v�g�t. Nem �rtetted a nyelv�ket, csak felt�telezted az ebek gondolatait, hiszen addig se mer�ltek fel benned a csal�di vit�k k�pei.

Az �p�let fal�val �llt�l szembe, homlokod az ablak p�rk�ny�t �rintette, tenyereiddel pedig a kellemetlen tapint�s� t�gl�t t�masztottad. �gy vetted a leveg�t, ahogy egyet, majd kett�t zengett a harang: a sz�ved is lassan felvette ezt az �temet, majd fokozatosan kezdt�l rendbe j�nni, legal�bbis fizikailag. V�g�l egy utols�t �t�tt a templom �r�ja, mire meg�rezt�l egy apr� �rint�st a lapock�don.

-  H�, j�l �rzed magad? – sz�l�tott meg a sz�modra ismer�sen hangz� f�rfi.

Ell�kted magadat a falt�l, majd meglepetten fordult�l a hang tulajdonosa fel�. Nem t�vedt�l, val�ban ismerted a m�g�tted toporg� illet�t: Theo Hutchcraft, a Hurts c. du� f�vokalist�ja, akivel m�r volt szerencs�d h�napokkal ezel�tt megismerkedned. Meg se b�rt�l mukkani, olyannyira meglep�dt�l, �s az el�bbi nyugalmad el is illant: hevesen dobog� sz�vvel n�zt�l a f�rfi d�bbent tekintet�be. � volt az, aki el�sz�r feleszm�lt. Mag�hoz h�zott egy �lel�s erej�ig, te pedig m�g mindig mozdulatlanul szippantottad be zak�j�nak az illat�t. Theo egyedi �s hihetetlen�l kellemes illat�t, ami melengette a bens�det. Pontosabban a tudat, hogy itt van �, aki m�r az els� pillanatt�l kezdve felforgatta az �letedet egyetlen �rtatlannak betudhat� pillant�s�val.

-  Micsoda meglepet�s! Danielle, nem gondoltam volna, hogy �gy fogunk �jra tal�lkozni – mosolygott r�d, miut�n eltolt mag�t�l. Remeg� t�rdeid a legkev�sb� sem �rult�k el, hogy j�l �rzed magad, �gy �ppen csak egy sz�modra er�tlennek hangz� felelet j�tt ki a sz�don:

-  �n se. – sz�lalt�l meg, mik�zben pr�b�ltad elut�nozni a „f�lig �r� sz�j” mozdulatot, amit � is el�bb lem�velt. El�g gyeng�re siker�lt, de v�g�l is j�t der�lt rajtad.

-  S�t�lunk egy kicsit? – ny�jtotta fel�d a karj�t. – Biztosan sok mondanival�nk van egym�snak ilyen hossz� id� ut�n…

- Benne vagyok – karolt�l bele a f�rfiba, kegyetlen harcot v�vva a zavaroddal, ami egyre ink�bb pr�b�lt f�l�nybe ker�lni.

Nesztelen�l j�rt�tok az utc�kat, nem igaz�n tartottad sz�mon, hogy m�r hanyadikon s�t�ltatok v�gig �jra �s �jra. Kihaszn�ltad minden egyes pillanat�t, hogy Theo ilyen k�zel van hozz�d, �rezheted magabiztosan k�zrefog� karj�t, �s emiatt hangtalanul r�ttad az im�kat a Mindenhat�nak.

Val�j�ban m�g kett�ezertizenh�romban ismerted meg �t, az�ta pedig m�r b�ven eltelt az �j�v. Amikor tal�lkoztatok, m�r rajong�nak sz�m�tott�l, ez�rt nem is volt csoda, hogy a koncertj�n k�t�tt�l ki. Ut�na l�thattad �t szemt�l-szemben, amikor a seg�ts�gedet k�rte, oldal�n Adammel, mert nem tudt�k, hogy merre tal�lnak valami �ttermet. Egyetlen k�r�sb�l indult el az eg�sz kalamajka: besz�lget�sek a semmir�l, az �zl�seitek kives�z�se… v�g�l minden olyan gyorsan t�rt�nt: azon a szeles, �szi napon Theo Hutchcraft telefonsz�m�val t�rhett�l haza.

-  Mi�rt volt�l olyan rossz �llapotban ann�l az �p�letn�l? – k�rdezett r� hirtelen a f�rfi, mire ijedten rezzent�l �ssze. Egyenesen a szemeibe n�zt�l, amik aggodalmat t�kr�ztek vissza. �jra az �tra szegezted tekinteted:

-  �sszevesztem any�mmal egy �jabb h�lyes�gen. Mostan�ban egyre gyakrabban zajlik le egy-egy vita. Kezdek kik�sz�lni t�le, nagyon neh�z azzal a tudattal hazas�t�lnom, hogy anya semmitmond� arca fogad.

-  Anyuk�d biztos csak j�t akar neked…

-  Tudom, tiszt�ban vagyok vele, de ahhj! – jajdult�l fel, mik�zben f�radtan v�gigh�ztad a tenyeredet arcod �l�n. – Bonyolult az eg�sz. Ink�bb mes�lj te! Mi van veled �s Adammel? – k�v�ncsiskodt�l.

A sz�l hirtelen nagyon elkezdett f�jni, �s �rezted, ahogy a fejed b�bj�ra esik egy v�zcsepp. Majd a k�ny�khajlatodra, az ujjaidra, Theo zak�j�nak a v�ll�ra: az es� pedig amilyen r�gen jelentkezett, olyan hamar r�kezdett a zuhog�sra.

-  Itt van p�r h�zt�mbnyire a hotel, ahova beregisztr�ltunk. Ha gondolod, akkor bej�hetsz hozz�nk, am�g el nem �ll a zivatar – jegyezte meg kiss� zavart hangs�llyal, �s �gy l�ttad, mintha az arca is v�r�sebb �rnyalatot vett volna fel. De lehet, hogy csak a hirtelen r�s�t� l�mpaf�ny miatt l�tsz�dott �gy.

-  R�szemr�l rendben van! – vigyorogt�l, �s hagytad, hogy Theo v�gigvezessen a kivil�g�tott utc�n.

Nem t�nt ki a h�zak k�z�tt a hotel, ahol Adammel megsz�lltak, m�gis l�tsz�dott rajta, hogy ide az�rt kell p�nz, hogy szob�t foglalhasson valaki. Theo k�nnyed�n l�pkedett a folyos�n, majd a v�g�re �rve az ott l�v� lifthez l�pett, �s megnyomta a h�v� gombot. Az ablakon b�mult�l kifel�, amin az es�cseppek gyorsas�gi versenyt rendeztek egym�ssal. Mintha az id� is sebesen haladna…

Bel�ptetek a sz�k kis helyis�gbe, �s azt figyelted, ahogy a f�rfi a falnak d�l, �s somolyogva pislog r�d. A n�gyes gomb volt benyomva, �gyhogy a negyedik emeleten vannak elsz�ll�solva.

-  Adam itt van?

-  Nem hiszem. Nem tudom – vonta meg a v�ll�t, majd a nyit�d� ajt� fel� fordult. Kivette a kulcsot a zseb�b�l, amit a mutat�ujj�n p�rgetett, eg�szen addig, am�g oda nem �rtetek a n�gysz�zh�szas szob�hoz.

Olyan letisztult st�lusa volt a nappalinak, amibe bel�pt�l, ami t�k�letesen illett hozz�juk. Szemben volt egy olyan ablak, ami az eg�sz falat elfoglalta, a hatalmas plazma t�v� m�g�tt. B�zssz�n� falak �s s�t�tbarna b�torok uralkodtak legink�bb mindenhol. Nagyon tetszett az elrendez�s �s a sz�nek vegy�t�se.

-  Azta! – adt�l hangot csod�lkoz�sodnak, mire Theo a derekadat �vatosan meg�rintve tolt beljebb. Amint r�l�pt�l a puha, h�feh�r sz�nyegre, � els�t�lt melletted, majd bel�pett a konyh�ba, amire ebb�l a sz�gb�l t�k�letes r�l�t�sod volt.

-  K�rsz valamit inni? Esetleg valami bor?

-  A f�l�des v�r�s a kedvencem – motyogtad, mik�zben oda se n�zt�l, mert �ppen az ablakban �llva gy�ny�rk�dt�l a hajnali f�nyekben.

P�r pillanaton bel�l Theo a kezedbe nyomta az eml�tett italt, �s meg�llt melletted. Apr�kat kortyolgatt�l a borb�l, bal karoddal megt�masztottad a jobb kezedet, amiben a poharat tartottad. A h�zakr�l lassan a f�rfire terel�d�tt minden figyelmed, �gy m�lybarna tekinteted is.

-  Gondolkodt�l m�r azon, hogy mik az el�nyei a h�ress�geteknek?

-  Igen – b�lintott, miut�n � is ivott a v�r�sbor�b�l. –, de mindenk�pp csak a rajong�inkat tudn�m kiemelni. Ha nem tartan�nk koncerteket, turn�kat, akkor rengeteg gy�ny�r� dologr�l lemaradtam volna, amivel az �let megaj�nd�kozott. �k csalnak mosolyt az arcunkra, �k melengetik meg a sz�v�nket, �k adj�k nek�nk a rem�nyt, hogy meg se pr�b�ljuk feladni. S�rtam m�r koncerten, nevettem mindenf�le megj�tsz�s n�lk�l, �szint�n. Sok mindennel nem lenn�k tiszt�ban, ha nem lenne a Hurts.

Ittad a szavait, �s n�zted, hogyan v�ltozik az arckifejez�se, ahogy magyar�z neked az �rz�seir�l. Tudtad, hogy megb�zik benned, �s ez ford�tva is igaz volt. Mindkett�t�k �let�ben a tal�lkoz�sotok sokat jelent.

-  Theo, szerinted mihez lehetne engem legink�bb hasonl�tani? – nyelted le az utols� kortynyi bort a poharad alj�b�l.

-  Angyal. – v�gta r� gondolkod�s n�lk�l, mire te csod�lkozva pillantott�l r�, azonban � m�g mindig a t�volba meredt.

-  Mi�rt pont az?

-  Az angyaloknak emberi szemmel nem l�that� sz�rnyaik vannak. Az�rt �lnek, hogy a kezdeti f�jdalom ut�n seg�ts�k az embereket. Te igenis sokat seg�tett�l nekem akkor, tavaly �sszel. M�r akkor tudtam, hogy b�zhatok benned. M�g ha te nem is gondoltad �gy, de m�r akkor elmondtam neked olyan dolgokat, amiket nem sokan tudnak r�lam. Nem szerettelek volna itt hagyni, de tudod, hogy a h�rnevem miatt musz�j volt, nem maradhattam itt, nem hagyhattam magukra azokat, akik annyi mindent k�pesek megadni egy koncert miatt. Most pedig �jra tal�lkoztunk, �s �gy �rzem, hogy j� helyen vagyok, biztons�gban, melletted. A sz�rnyaid hatalmasak, h�feh�rek, k�rbe�lelnek. M�g akkor is, ha csak melletted �llok. Ha foghatom a kezed, m�g a vil�gv�g�t�l sem f�ln�k, csak legy�l mellettem. – pillantott r�d komoly arccal.  

K�nnyes szemekkel raktad le a kanap� melletti kis asztalra mindkett�t�k pohar�t, majd visszas�t�lt�l Theohoz, �s szorosan magadhoz h�ztad, a tark�j�n�l �t�lelve. Ha angyal lehetn�l, �s csak azoknak mutathatn�d meg mivoltodat, akiknek te akarn�d, akkor az �v� volna a megtiszteltet�s, hogy azokat a sz�rnyakat l�thassa, ami csak keveseknek adatott meg.

-  Fogni fogom a kezedet, Theo. Addig, am�g te azt nem fogod mondani, hogy engedjelek el – h�ztad az arcodhoz a tenyer�t, majd a m�sik kezeddel k�zrefogtad, �s csukott szemekkel, halv�ny mosollyal belehajtottad az arcodat.

-  K�sz�n�m – hallatsz�dott a suttog�s, majd hirtelen meg�rezted a puha ajkakat a saj�tjaidon. V�ratlanul �rt, �s azonnal kipattantak szemeid meglepetts�gedben. Azonban minden k�ts�get kiz�r�lag Theo volt az, aki megcs�kolt: az a f�rfi, aki�rt rajongt�l, akinek a gondolata h�napok �ta azokat a bizonyos pillang�kat id�zte a gyomrodban, akibe a mai napon szerett�l bele v�g�rv�nyesen.

Szorosabban fogtad k�zre a nyak�t – persze nem �gy, hogy megfojtsd -, majd viszonoztad a finom, �vatoskod� cs�kot. A derekadra simult a m�sik keze, v�gigh�zta a tenyer�t az oldaladon, eg�szen a cs�p�csontodig.

-  Mi�ta v�rtam m�r erre! – s�hajtott�l fel, miut�n elszakadt�l t�le, �s kipirult arccal n�zt�l a tekintet�be.

-  �n is – mosolygott, majd m�g egyszer megcs�kolt, most kicsit gyorsabb temp�val, mint el�z�leg. Nem volt�l rest viszonozni ezt.

-  M�gis, ezek ut�n mi lesz vel�nk? �jra elm�sz, �s itt hagysz?

-  Nem lenn�k k�pes r�. Semmik�pp se – r�zta meg a fej�t, mintha csak m�g jobban meg akarn� nyomat�kos�tani a mondand�j�t. – De szeretn�m, ha k�zel lenn�l hozz�m.

-  Valahogy meg fogjuk oldani, Theo. Biztos vagyok benne.

Mik�zben m�g mindig a tenyer�be volt temetve az arcod, az �v� fel� ny�jtottad a szabad kezedet, �s az ujjaidat gyeng�den az arc�l�hez �rintetted. Szeretetteljesen mosolygott r�d, emiatt pedig �rezted, ahogy a gyomrod g�rcsbe r�ndult.

-  Ha nem sz�l�tottalak volna le �jf�lkor, nem tartan�nk itt. S�t, elmentem volna reggel, �s ez az eg�sz meg sem t�rt�nik.

-  Szerencs�re v�g�l nem �gy alakult. Csak erre gondolj! – sim�tott�l v�gig h�velykujjaddal a b�r�n.

-  Csak r�d gondolok – nyomott egy puszit a sz�dra, majd elengedett.

Pironkodva n�zted, ahogy a poharakat felkapva a konyh�ba ment, �nt�tt �jabb k�rt a poharakba a f�l�des v�r�sborb�l, majd fel�d ny�jtotta a ti�det. Elvetted, �s csillog� szemekkel n�zt�l a f�rfire.

-  R�nk. Az angyalokra. R�d! – koccintotta �ssze �ket, �s egy h�z�ra kiitta az eg�sz poh�r tartalm�t.

-  Eg�szs�gedre! – nevett�l fel, majd te is ugyanazt tetted, amit �.

Megt�r�lted a sz�dat, a h�ta m�g� rohant�l, �s a derek�n�l fogva �t�lelted. Az ing�be temetted az arcodat, szorosabban markoltad a puha anyagot az ujjaid k�z�tt, majd egy puszit nyomt�l mindk�t lapock�j�ra. S�rni tudt�l volna a boldogs�gt�l.

-  Theo, te is egy angyal vagy. Az �n egyetlen angyalom – mormoltad hang n�lk�l, k�nnyes szemekkel.