Némaság lengte körül egész Sohaországot.

Nem hallatszódott az Elveszett Fiúk vidám kacagása, se éjjelente felcsendülő keserves zokogása legtöbbjüknek.

Pán Péter abban a pillanatban semmit nem hallott. Csak saját lélegzését, és a néha egymásnak zördülő ágakat, amiket a szellő épp, hogy fújdogált.

Bőven hajnal volt már, azonban nem jött álom a szemére. Csak ült az egyik magas szikla tetején, és nézte a tenger sodrását. Kereste a sellőket, a növényeket, bármit, ami megtörheti egy pillanat leforgása alatt a szépségét.

Úgy tűnt, mindenki aludt. Még a fák és a bokrok is. A földön a fű és a homok. A kövek. A néha felbukkanó madarak. Az árnyékok. Pán Péter árnya.

Már számolni se számolta, hányszor találkozott ezzel a csenddel, amikor semmiféle nesz nem volt hallható.

Magány. Ilyenkor fokozódott benne az érzés, hogy mennyire egyedül van. Régebben utálta a faluból kiszűrődő zajokat, a kocsmában lezajló dulakodásokat és kiabálásokat, de mára elkezdte hiányolni.

Elhagyatott volt, csak úgy, mint az Elveszett Fiúk. Azért kellettek ők neki, hogy legyenek társai.

Most mégse jön hozzá egyikőjük se, hogy mondjon egy-két szót. Pánnak már ennyi is elég lenne, hogy ne mardossa ez a szörnyű érzelem.

Csak ült ott tovább, lábait szorosan felhúzta a mellkasáig, haja az arcába hullott. Úgy nézett ki, mint egy ártatlan fiú, aki elveszett.

Pán Péter az is volt. Az első Elveszett Fiú.

A legelveszettebb mind közül.

De semmiképp sem nevezhető ártatlannak.

Tisztában volt a hibáival, minden rossz tettével, de mindezek hozzá tartoztak, és esze ágában sem volt megvonni magától őket. Nem akart soha se jó lenni. Minél több borzalmas dolgot cselekedett, annál inkább ő volt az igazi Pán Péter.

A meghamisíthatatlan. A kegyetlen. A legdurvább.

Könnyedén feltápászkodott a földről, és visszasétált a táborukhoz. Addigra már kialudt a tűz. A parázs se égett. Elindult az alvóhelye felé.

-         Pán! – hallotta meg a nevét.

A hang irányába fordult, és Felixet látta.

-         Hol voltál?

A legfőbb bizalmasát.

-         Miért érdekel?

A legjobb barátját.

-         Kerestelek, mert nem találtalak sehol. Nos, hol voltál?

A számára legfontosabb személyt az életében.