Clara csendesen �cs�rg�tt a l�pcs� legfels� fok�n, kez�ben forr� kaka� g�z�lg�tt, a kis m�anyag kan�l mozgott benne az el�bbi kavargat�st�l. A Doktort figyelte, aki szok�sa szerint az ir�ny�t�pult k�r�l s�rg�tt-forgott meg�ll�s n�lk�l. Kopott barna kab�tja az egyik korl�tra volt r�dobva, �s a szok�sos piros kant�ros – ami f�lig lel�gott a v�ll�r�l - nadr�gja volt rajta. Ingje fel�l k�t helyen be se volt gombolva rendesen, a csokornyakkend�je a kanap�n hever� dobozk�ban volt elrejtve.

A l�ny ak�rh�nyszor felkelt az �jszaka k�zep�n, mindig hallotta a cs�r�mp�l�st abb�l a helyis�gb�l. Nem tudta, hogy mi�rt nem alszik rendesen a Doktor, hiszen sokszor el�fordult m�r az is, hogy hamarabb kelt fel n�la. Most m�gse t�rt nyugov�ra, �s kezdett rettent�en agg�dni miatta. De ahelyett, hogy r�k�rdezett volna az okra, nem tette meg. Csak n�zte a b�gr�vel a mark�ban, n�ha-n�ha belekortyolt egyet, de enn�l t�bbet nem csin�lt.

-         J�l vagy, Clara? – p�rd�lt fel� a f�rfi, kez�ben ford�tva volt a szonikus csavarh�z�ja. Most el�sz�r sz�lalt meg.

-         Term�szetesen. Mi�rt ne lenn�k?

-         Furcs�nak t�nsz. Kicsit mintha gondterhelt lenn�l...

Erre m�r nem v�laszolt. Feleslegesen tette volna. Feltette mag�ban a k�rd�st, hogy a Doki szerint ez saj�t mag�r�l nem igaz? Nem mondta ki, pedig nagyon k�v�ncsi lett volna arra, hogy mit hozott volna fel indokk�nt az id� lord. V�g�lis m�r elm�lt kilencsz�z �ves, biztosan meglehetnek a maga gondjai, amikhez Clar�nak semmi k�ze nincs. Ezt pedig tiszteletben kellett tartania. �gy v�laszok n�lk�l csak iszogatta tov�bb a kaka�j�t. A fej�ben annyi gondolat futott �t a Doktort illet�en, hogy r�j�tt arra, szinte alig tud b�rmit is az �let�r�l. F�ld�nk�v�li, m�gis embernek t�nik. Van egy tapidoboza, ami val�j�ban egy �rhaj�, ami t�rben �s id�ben utazik. M�r t�bb sz�zszor kihalt volna az emberi faj, ha ez a titokzatos f�rfi nem mentette volna meg a F�ldet. Erre itt van �, Clara Oswin Oswald, egy teljesen �tlagos l�ny, aki a Doki jelenlegi �tit�rsa. M�r h�napok �ta bej�rj�k egy�tt az univerzumot �jabb �s �jabb kalandokba belebotolva, hatalmas vesz�lyekbe keveredve. M�gis azaz �rz�se van, hogy nem is ismeri annyira ezt a l�nyt, mint gondoln�, akit�l annyi faj retteg, ha csak meghallj�k a nev�t.  

-         Doktor! – pattant fel �lt�b�l hirtelen elhat�roz�sb�l, �s azonnal meg is b�nta meggondolatlans�g�t, amikor amaz z�ldes-barna tekintet�t r� ir�ny�totta.

-         Gondoltam, hogy valami baj van. – s�hajtott fel, �s lerakta a csavarh�z�t. Nekid�lt a pultnak, �s v�rt.

Meg se b�rt mukkanni Oswin. Felel�tlen volt, �s mindenf�le terv hi�ny�ban sz�lt neki, �s m�r nem tehette meg azt, hogy lel�p vagy eltereli a figyelm�t. Nyelt egyet, �s k�zelebb l�pett az id� lordhoz. Semmit nem vesz�thet... ugye?

-         Nagyon sz�tsz�rtnak t�nsz. Az el�bb is h�romszor ment�l ugyanazokhoz a gombokhoz, m�gse csin�lt�l semmit. R�ad�sul nem haszn�lod a szonikust, de m�g annak ellen�re is ford�tva tartottad v�gig a kezedben. – k�z�lte a t�nyeket l�nyegre t�r�en.

-         Oh... val�ban? – csod�lkozott a Doki, �s elfojtott egy nagy �s�t�st.

-         Egy szemhuny�snyit nem aludt�l ma. Konkr�tan semmit se csin�lsz, csak rohang�lsz. Mi�rt? T�rt�nt valami?

-         Nem, semmi �rdekes. De te mi�rt nem m�sz vissza? M�r itt vagy egy ideje, m�g pihenned k�ne!

-         Doktor, m�r kilenc �ra van, �s nem este. Reggel. – r�zta meg a fej�t Clara, �s megel�gelve az eg�sz helyzetet kiny�jtotta a mutat�ujj�t a folyos� fel�. – Szerintem mindkett�nknek az lenne a legjobb, ha most fogn�d magad, �s led�ln�l p�r �r�ra!

-         Azt nem tehetem meg! – ford�tott h�tat a l�nynak, �s elkezdett nyomkodni valamit. – M�g dolgoznom kell. Van p�r elint�znival�m.

Oswin ekkor fogta mag�t, �s a f�rfi v�ll�ba markolva tolni kezdte. M�r majdnem a l�pcs�n�l j�rtak, ahonnan szinte m�r egyenes �tnak sz�m�tott a Doktor h�l�szob�ja, amikor is � megmakacsolta mag�t, �s le�llt, �gy a l�ny egyenesen a h�t�nak �tk�z�tt.

-         H�! M�g mindig ellenkezni akarsz?

-         Nem fogok menni aludni. �rtsd m�r meg, Clara!

-         Olyan lehetetlens�gnek sz�m�tana, ha csak egyszer�en hagyn�d a dolgokat a fen�be egy kis id�re, hogy azt�n �jult er�vel �llj hozz�?

-         Ezek igenis fontosak sz�momra! – tolta el mag�t�l Oswin karjait, �s visszal�pett az ir�ny�t�pulthoz. R�t�maszkodott, mik�zben a k�perny�re meredt.

Nem tudott mit tenni az ellen, hogy a Doktor ne legyen ilyen t�vols�gtart�, ez�rt csak idegesen megforgatta a szemeit, �s lev�g�dott a kanap�ra. Az egyik l�b�t �temelte a m�sikra, �s �sszefont karokkal h�trad�lt.

-         Rendben, akkor szeretn�m megtudni, hogy mi lehet sz�modra ennyire �letbev�g�, ami�rt m�g mindig nem nyomod az �gyat.

Percekig v�rt, de a Dokinak nem �llt sz�nd�k�ban megv�laszolni ezt a k�rd�st. Egyre idegesebb lett, ahogy az id� haladt, kezdte unni a v�rakoz�st. De m�g mennyire! Odas�t�lt az id� lordhoz, �s annak minden ellenkez�se ellen�re be�llt el�. A f�rfi csak r�n�zett, �s fels�hajtott. � is tudta, hogy ez bizony a harcias Clara. Vele pedig nem igaz�n �rdemes ujjat h�zni, ha nem akart v�get nem �r� vit�ba keveredni.

-         K�t lehet�s�ged van: lefekszel a kanap�ra, hogy aludj egy kicsit vagy elmondod nekem, hogy mit nem tudsz egy pillanatra se f�lbehagyni. Legal�bbis a gondolkod�st rajta. Mert az biztos, hogy nem csin�lsz semmit azon k�v�l, hogy s�padtan j�rk�lsz �ssze-vissza.

-         Tudod te egy�ltal�n, hogy milyen nap van, Clara?

Elgondolkodott egy kicsit, de egy id� lord mellett soha nem tudhatta, hogy melyik �vben j�rnak egy�ltal�n. Ez�rt megr�zta a fej�t. A Doktor egyszer�en csak a kanap� karf�j�hoz l�pett, �s ott foglalt helyet, onnan n�zve a l�nyra.

-         November huszonharmadika. Nem r�mlik semmi?

-         A sz�let�snapomra c�lzol? – lep�d�tt meg, �s hirtelen kih�zta mag�t. M�g csak a szem�be se n�zett a f�rfi. – Te most komolyan az�rt virrasztott�l, mert sz�let�snapom van?

Odal�pett a Dokihoz, �s le�lt mell� a d�v�nyra. M�g mindig nem tudta elhinni, hogy mi�rt okoz neki ekkora gondolkodnival�t ez a nap. M�r megint csak arra v�rt, hogy megsz�laljon, de kezdte feladni.

-         Igaz�b�l m�r el�g r�gen �nnepeltem meg utolj�ra b�rkinek is a sz�let�snapj�t, �s fogalmam sem volt, hogy te minek �r�ln�l. Eg�sz �jjel ezen gondolkodtam, hogy hova vigyelek...

-         Doktor, nekem m�g itt is t�k�letes lenne! Hiszen a TARDIS-ban vagyunk, �s mindenem itt van, ami kell. Nincsen semmi m�sra sz�ks�gem ezen k�v�l. 

Mosolyogva fordult Oswin fel� a Doki, majd egy apr� puszit nyomott a homlok�ra. Ezut�n hirtelen felugrott, mintha csak kil�tt�k volna egy �gy�b�l, �s odarohant az ir�ny�t�pulthoz. Be�ll�tott n�h�ny dolgot, megnyomogatta a gombokat, majd az egyik kart megr�ntva elindultak.

-         Hov� megy�nk? – k�rdezte hangosan a l�ny, �s er�sen kapaszkodott a m�g�tte l�v� korl�tba, mik�zben a TARDIS r�zk�dott.

-         Majd mindj�rt megl�tod! De maradj itt, rendben? Most az egyszer k�telez�, �rtve vagyok? – p�ck�lte meg az orr�t a f�rfi, Clara pedig kelletlen�l b�lintott egyet.

Figyelte, ahogy kirohan az ajt�n, �s r�gt�n csukta is be maga ut�n, �gy a l�ny m�g csak ki se tudott n�zni norm�lisan. Csal�dottan hunyta le a szem�t, mik�zben felelevenedett n�h�ny eml�k a fej�ben. A sz�leivel egy�tt t�lt�tt k�z�s pillanatok ugyanezen a napon, m�g �vekkel ezel�tt. Csak felid�zte maga el�tt �desanyja mosolyg�s arc�t, �s �rezte a k�nnyeket, amik cs�pt�k a szem�t. Gyorsan kit�r�lte �ket, �s m�r hallotta is az ajt� z�rg�s�t.

A Doktor l�pett be az ajt�n, a h�ta m�g�tt tartva mindk�t kez�t, �s j�l l�that�an egyens�lyozott vel�k. De csak vigyorgott, �gy Oswin sz�ja is egy sz�les mosolyra g�rd�lt. Az el�z� sz�let�snapj�t meg se �nnepelte, de �gy �rezte, hogyha a Doki is vele van, akkor ez az �sszes t�bbin�l jobb lesz, amiket utolj�ra a bar�taival t�lt�tt – persze �k se voltak h�romn�l vagy n�gyn�l t�bben -.

-         Csukd be a szemedet, Clara! Nem �r leskel�dni.

Csak tette azt, amit a f�rfi k�rt. Hallotta, ahogy valamivel k�zvetlen�l el�tte cs�r�mp�l valamivel, de �tlete sem volt Oswinnak, hogy mi lehet az. M�r nagyon k�v�ncsi volt, �s alig b�rta meg�llni, hogy legal�bb egy milim�ternyire is, de kinyissa a szem�t. De az csal�s lenne, r�ad�sul �nnepront�, sz�val v�rt m�g egy kicsit. A mai napon m�r harmadj�ra.

-         K�sz is vagyok! N�zz r�m, Clara! – sz�lalt meg az id� lord. A l�ny azonnal a Doktor szemeibe meredt, majd saj�t �l�be.

-         Ez... szufl�? – d�bbent le a l�tv�nyon. Val�ban az volt, r�ad�sul bele volt �ll�tva k�t �g� gyertya is, amik a huszon�t�s sz�mot �br�zolt�k.

Felnevetett, de �gy, hogy majdnem leverte a s�tem�nyt a karj�val, amit a sz�ja el� kapott. Nem akart s�rni, m�gis v�gigfolytak az arc�n az �rulkod� s�s cseppek. A Doki pedig csak n�zte �t ijedten, azt�n hirtelen elmosolyodott, �s v�gigh�zta a tenyer�t a haj�n.

-         Bocsi, ez csak egy ilyen emberi bigy�...

-         Semmi baj! De f�jd el a gyerty�kat, persze el�tte k�v�nj valamit! Ez a szok�s, nem?

A l�ny be se csukta a szem�t, csak a szufl�ra pillantott, �s gondolkodnia se kellett, m�r meg is fogalmaz�dott benne a k�v�ns�ga. „Ameddig csak lehet, a Doktorral akarok maradni.” Nagy leveg�t vett, �s egyb�l ki is aludtak a l�ngok, amint r�f�jt.

-         K�sz�n�m!

-         Mit? – n�zett r� a f�rfi k�v�ncsian. – Semmis�g volt bemenni egy cukr�szd�ba, �s venni egy ilyet. �gy hallottam, hogy Franciaorsz�gban tal�lt�k fel, ez�rt �gy egyed, hogy eredeti csokol�d�s szufl�!

-         Franciaorsz�gban vagyunk? – pislogott r� meglepetten a Dokira, mik�zben kivette a k�t gyerty�t a szufl�b�l.

-         Bizony �m! Ha gondolod, miut�n v�gezt�nk, akkor felt�rk�pezhetj�k P�rizst. �ppen az Eiffel-torony mellett vagyunk...

Clara mosolyogva hallgatta a Doktort. K�z�sen megett�k a szufl�t, aminek mennyei �ze volt, b�r a l�ny azt mondta, hogy kiss� �des volt. Percekig ezen veszekedtek, de v�g�l csak nevettek rajta. Oswin �gy �rezte, hogy ez a nap m�r nem is lehetne enn�l is csod�latosabb.

-         Nos, indulhatunk? – fogta meg a kez�t az id� lord, �s elkezdte maga ut�n h�zni az ajt� fel�.

-         El�sz�r nem gondolod, hogy mindkett�nknek norm�lisan fel k�ne �lt�znie? – vonta fel az egyik szem�ld�k�t Clara.

-         M�gis mi a baj a ruh�mmal?! – mutatott mag�ra s�rt�d�tt arckifejez�ssel a Doki. 

-         Az inged nincs is norm�lisan begombolva, r�ad�sul m�r r�g lecs�szott a v�lladr�l a kant�rod sz�ja. A csokornyakkend�det se veszed fel?

-         Hol van egy�ltal�n? – kapta fel ijedten a fej�t.

-         Ott, a kanap�n. De �n gyorsan �sszekapom magam, ne merj n�lk�lem m�g egyszer kimenni!

Sokat nem kellett rohanni ahhoz, hogy a l�ny a gardr�bban k�ss�n ki. Rengeteg ruha volt itt, ami ki tudja, honnan ker�lt ide, hiszen �gy tal�lkozott legel�sz�r is ezzel az �r�lt emberrel, hogy ez m�r itt volt. Egy egyszer�, lenge t�rkizk�k szokny�ra esett a v�laszt�sa, ez�rt amint felvette, �s megigaz�totta a frizur�j�t is a t�k�rben, m�r rohant is vissza az ir�ny�t�terembe.

-         Csinosan n�zel ki, Clara! – mosolyodott el a f�rfi, amint megl�tta �t, �s kiny�jtotta fel� a kez�t. – Most m�r indulhatunk?

-         Term�szetesen. – cs�sztatta a Doktor tenyer�be a saj�tj�t, �s kil�ptek a francia leveg�re. – Ez az Eiffel- torony? Hatalmas!

-         Ez bizony! – b�lintott egy nagyot a Doki, �s megindult fel�. – N�zz�k meg a tetej�r�l, mit sz�lsz hozz�?

-         Nem kell �rte fizetni? Hozt�l egy�ltal�n p�nzt?

-         Azt nem, de valami m�st igen. – h�zta el a kab�tj�nak bels� zseb�b�l a hipnotikus pap�rt.

Clara csak nevetni tudott rajta. A Doktor egyszer�en sosem tud megv�ltozni. De ez nem is sz�m�t bajnak, sose sz�m�tott annak. � �gy j�, ahogy van, �s mindig �gy is lesz. Ezt senki nem tagadhatta le, aki t�nyleg igaz�n ismerte ezt a f�rfit.

H�sz perc m�lva m�r ott �lltak a tetej�n, �s P�rizs l�tv�ny�ban gy�ny�rk�dtek. Legal�bbis Oswin azt tette.

-         Az�rt az univerzum sokkal szebb enn�l...

-         Doktor! – hurrogta le a l�ny �t. – K�rlek, csak egy kicsit maradj cs�ndben! Szeretn�m ki�lvezni.

-         Mi�rt?

-         Tudod, hogy sosem lehet nyugtunk, ha nem �ppen a TARDIS-ban vagyunk. �s most ez olyan j�l esik... nem szeretn�m megt�rni ezt a csod�latos pillanatot. Friss leveg�, �s...

-         �s? – k�ny�k�lt r� a korl�tra a Doki, �s Clar�t b�multa, aki elv�r�s�d�tt. Pedig nem gyakran tette.

-         �s te is itt vagy.  – fejezte be a mondatot zavartan, �s pr�b�lta a Doktor reakci�j�t figyelmen k�v�l hagyni. Csak abban tudott rem�nykedni, hogy nem kig�nyolni akarja emiatt.

-         Clara...

-         Mi az? – k�rdezte a l�ny m�g mindig a t�jat f�rk�szve.

-         Nem n�zn�l r�m?

Oswin azt tette, amit k�rt. M�r m�sodj�ra. �s v�rt valamire. Negyedj�re. Nem �gy t�nt, hogy a Doktor cs�fol�dni szeretne. Volt valami furcsa a tekintet�ben, ahogy a l�nyra n�zett, �s ezt � is �szrevette. K�zelebb l�pett hozz�, Clara pedig szinte m�r r�nyom�dott a korl�tra, jelezve neki a f�m, hogy enn�l tov�bb menni m�r �letvesz�lyes lenne. Ez�rt csak ott �llt egyhelyben, mik�zben a Doki a kez�be vette az arc�t, �s mosolygott. A mai napon tal�n m�r ezredj�re. 

-         V�rtam m�r erre egy ideje.

-         M�gis mire? – k�rdezte Oswin szapor�bban v�ve a leveg�t.

-         A jelre.

Meg akarta k�rdezni, hogy ez alatt mit �rt, de nem kellett megsz�lalnia se, azonnal leesett neki, hiszen el�g egy�rtelm� volt a k�vetkez� tett�b�l. A Doktor a m�sik kez�vel �tkarolta a derek�t, �s megcs�kolta. Clara teljesen led�bbent, �s m�r �ppen fogta volna meg a csokornyakkend�j�n�l, hogy eltolja mag�t�l, amikor helyette ink�bb csak k�zelebb h�zta mag�hoz, �s viszonozta a Doki cs�kj�t.

A F�ld bolyg�n, Franciaorsz�gban, azon bel�l P�rizsban az Eiffel torony tetej�n �lltak �k ketten, a Doktor, �s jelenlegi �tit�rsa, Clara Oswin Oswald november huszonharmadik�n d�l k�r�l, a l�ny sz�let�snapj�n.

-         A szufl�ban volt valami, Doktor?

-         Ne h�ly�skedj! M�gis hogyan lehetne a szufl�ban b�rmi olyan, ami arra k�sztetne valakit, hogy megcs�kolja a t�rs�t?

-         Fogalmam sincs. De ez t�nik a legink�bb k�zen foghat�bb magyar�zatnak. Nem?

-         Olyan hihetetlen, hogy ezt tettem?

-         Igen. – v�gta r� r�gt�n kipirult arccal Clara.

-         Akkor hidd csak azt, amit akarsz. – ford�tott neki h�tat a mai napon m�r m�sodj�ra a Doki, �s elindult lefel�.

-         H�, v�rj meg! – kapta el a l�ny a karj�t, �s visszar�ntotta.

-         Mi az? – n�zett Oswin szem�be az id� lord. �gy, hogy � a legfels� l�pcs�fokon �llt, szemmagass�gba voltak.

-         Doktor, te... szeretsz engem? – motyogta lehajtott fejjel Clara.

-         Nem �rtettem rendesen.

-         �hm... te szeretsz engem, Doktor?

-         M�g mindig nem.

-         SZERETSZ ENGEM, DOKTOR? – kiab�lta.

Csak vigyorgott a f�rfi, �s ebb�l r�gt�n r�j�tt a l�ny, hogy m�r legel�sz�r is hallotta, csak sz�rakozott vele. �k�llel belecsapott a v�ll�ba, mire a Doki feljajdult, majd nevetni kezdett.

-         Igen. – sz�lalt meg hirtelen, mire Clara meglepetten pislogott r�, �s el�sz�r fel sem fogta, hogy mir�l van sz�. – A v�laszom: igen.

Oswin annyira led�bbent, hogy m�g a sz�j�t is elt�totta. Sz�val a Doktor... szereti �t? Clara Oswaldot, a teljesen �tlagos l�nyt, aki h�napokkal ezel�tt m�g gyerekekre vigy�zott �s szufl�kat s�t�tt? Olyan hihetetlennek hangzott, elk�pzelhetetlennek t�nt, m�gse volt az... a cs�k, �s ez a hirtelen vallom�s meggy�zte. Elmosolyodott, �s az id� lordot mag�hoz �lelve olyan k�zel h�zta mag�hoz, hogy szinte m�r teljesen �ssze�rtek ajkaik.

-         �n is szeretlek t�ged, Doktor!

Miut�n Clara kimondta, m�r nem volt meg�ll�s: megcs�kolta a f�rfit, a sz�v�re hagyatkozva, az esz�t egy s�t�t zugba haj�tva, ami csak azt s�gta, hogy ebb�l m�g probl�m�k akadhatnak. Azonban � nem t�r�d�tt ezzel. Ak�rmilyen baj t�rt�nik, nem olyan l�ny, aki feladn� a Doktort. Az � Doktor�t.