A két fiú koreaiul kezd el egymással beszélgetni, Bogi pedig otthagyja őket, látván a nyugtalan arckifejezésedet.

-          Szerintem hatalmas szarban vagyok, Bogi. - osztod meg a gondolatodat barátnőddel, amíg előhalászol egy cigarettát és egy öngyújtót a zsebedből.

Léteznek olyan emberek, akikkel azon nyomban, hogy találkozol, érzel egy bizonyos fajta kötődést. Egy idő után úgy érzed, hogy az életedet olyan szinten képesek voltak befolyásolni, hogy már nem is tudnál nélkülük élni.

Azonban ezek az emberek nevezhetőek a "lelki társadnak"? Nem. Viszont ha nem, akkor honnan tudhatod, hogy kereszteződött-e már az utad a lelki társaddal?

Amikor bekövetkezik a sorsszerű találkozás, az abban az egyetlen minutumban kialakuló kötődés semmihez sem fogható, megmagyarázhatatlan. Az a kivételes kötelék, ami létrejön kettőtök között, a legerősebb erő a világon, és valami olyan, amit senki mással nem fogsz megtapasztalni a hátralévő életed folyamán.

Utálod a felső-középiskolát ˗ ez egy tény. Utálod benne azt, hogy minden reggel korán kell felkelned ahhoz, hogy egyáltalán beérj abba a tanítási intézménynek álcázott börtönbe, és lényegében utálsz mindent, ami hozzá fűződik: az osztályodat, a tanárokat, és a legtöbb diákot egyaránt. Általában az egyetlen mentsvárad a fülhallgatód, ami mint legtöbbször, úgy most is a füledben található, sorra lejátszva a telefonodról a kedvenc zenéidet.

Ritka alkalom az, amikor az iskola könyvtárában kötsz ki, de az vitathatatlan, hogyha valaki csendre vágyik, akkor először ide jön; te is ezzel a céllal jutottál ide, amikor a válltáskáddal az oldaladon, valamint a vázlatfüzeteddel a markodban átlépted a küszöböt, azonnal szembekerülve a könyvtárosnő fagyos tekintetével. Értetlenül pislogsz kettőt, mire feltűnik, hogy a fülhallgatódat mustrálja, te pedig engedelmeskedve a néma utasításnak berakod a táskádba a telefonoddal együtt az eszközt.

Egy nagy lendülettel fordít meg Zelo, ahogy az ágy irányába kezd el vezetni. Amikor a lábad ütközik a szélével, automatikusan ülsz le a matracra, azonban nem maradsz így sokáig, ugyanis Zelo végigfektet rajta. A combodtól kezdve a derekadon keresztül egészen a válladig mindkét tenyerét végigvezeti rajtad, ahogy egy újabb, vágyakkal teli csókot lehel az ajkaidra.

-          M-meg fogok őrülni, oppa…

Ahogy teltek és teltek az évek, téged annál kevésbé izgatott a március gondolata, és még csak annyira sem mozgatta meg a fantáziádat a hónap vége felé történő esemény, hogy egyáltalán számításba vedd. Egy fiatal gyermek boldogan és széles mosollyal az arcán ébred, amikor tudatosul benne, születésnapja van, de ahogy az idő múlik, és a gyermek felcseperedik, úgy ez a vidám érzés is megcsappan benne, míg végül teljesen el nem tűnik.

Eleinte neked is örömet okozott ez a nap: hosszú évekkel ezelőtt még ajándékkal és a kedvenc tortáddal vártak rád, míg a család javarésze összegyűlt, hogy megünnepelhessenek téged. Egytől-egyig mindannyiójuk azt állította, hogy ez a nap csakis rólad szól.

Idővel azonban rájöttél arra, hogy mindez hazugság volt.